Misztika, Vallások, keleti >< Gonosz, Paranormális tevékenységek

Jolan Chang: A Tao tanítása a szerelemről és a szexről.

Good luck.

„A tanítómesterem egy macska volt. Tőle tanultam meg a jelenben élni.”

Igen igen, hasonlókat én is véltem már felfedezni az általam olvasott Tao-s könyvekben, csak mondjuk a buddhizmust nem ismertem annyira, hogy ezt így ki mertem volna róla jelenteni.
Lao-Ce Tao te King-jét pedig láttam a Libriben, szal ha marad pénzem meg is fogom venni

Hmm, a könyv pedig, mivel most szilveszterre tervezem új oldalborda beújítását egyre inkább kezd érdekelni, leht utánanézek könyvtárakban, egy címet és szerzőt ha esetleg ismét tudnál mondani

Az idézetet viszont most nem votl energiám elolvasni, majd holnap...

Na, lapozgattam tegnap éjjel azt a könyvet, és néhány dologra rájöttem:
A tao nemcsak a konfucianizmusnak, de még a buddhizmusnak is sokmindenben ellentmond. Míg a buddhizmus a világi dolgokról, életörömkről stb. való lemondást jelöli ki útiránynak, addig a tao ezeket nem ítéli el, sőt, inkább arra int, hogy használjuk ki az élet lehetőségeit, de bölcsen és tudatosan az "út" folyamán.
Legalábbis ez a benyomásom. De már az a kevés is, amit olvasgattam is elegendő volt ahhoz, hogy meggyőzzőn: nekem kell a Micimackó és a Tao, de talán még Lao-Ce Tao te King-je is! Lehet, hogy ez amolyan "fellángolás" (tavaly a buddhizmussal foglalkoztam sokat, amíg valamiért abba nem hagytam), de a keleti vallásokban mindig van valami....
Egyébként a könyvről még annyit, hogy ahogy észrevettem, kb. 10%-a az, ami ténylegesen a tao-val foglalkozik - a másik 90%-nak sajna csak akkor veszem majd hasznát, ha majd egyszer újra lesz barátnőm, már ha lesz...

Mellékesen most is kölcsönvettem egy Mondót (manga-anime magazin, de nagyon sokat foglalkozik a japán kultúrával is), és annak az első oldalán található könyvidézetből szeretnék nektek most idézni. Lehet, hogy kopirajt, meg minden, de ha már a forrást korrektmódra megjelöltem, nem biztos, hogy ketté fognak érte harapni. Egy buddhista meséről van szó, és mivel nekem nagyon tetszett, érdekel, mi róla a véleményetek, tess: (esetleges elírásokért szri... vakon gépeltem, és csak egyszer néztem át (szerénység rulz))

A mindennapi reggeli találkozón, amelyeket Paj-csang hosang tartott, egy öregember csatlakozott a gyülekezethez, és a többiekkel együtt hallgatta a tanítást. Amikor a szerzetesek elhagyták a csarnokot, ő is távozott velük. Egyik napon azonban hátramaradt. Ekkor Paj-csang mester megszólította:
- Ki vagy te, aki itt állsz előttem?
Az aggastyán válaszolt:
- Én nem földi ember vagyok. Valamikor, amikor még Kasjapa Buddha kormányozta a világot, kolostori elöljáró voltam, s itt éltem ezen a hegyen. Egyszer az egyik tanítvány azt kérdezte, hogy vajon a nagy vezeklő is alá van-e vetve a karma okláncolatának, s én tagadóan válaszoltam. Ezért ötszáz, rókatündér képében való újjászületés lett a büntetésem. Most arra kérlek, segíts hozzá engem a kielégítő válaszhoz, hogy megszabadulhassak végre a rókaélettől. Mondd meg hát nekem: vajon a nagy vezeklrnő is alá van-e vetve a karma okláncolatának?
A mester így válaszolt:
- Számara sem ismeretlen a karma.
Alig ejtette ki ezeket a szavakat, az aggastyán máris eljutott a megvilágosodáshoz. Leborult a mester előtt, és így szólt:
- Most megszabadultam a rókaélettől. Holttestem itt fekszik a hegy túloldalán. Arra kértem a Mestert, hogy szerzetshez illő módon temesse el testemet.
Paj-csang utasította a csarnok szerzeteseeinek elöljáróját, hogy vegye a fakalapácsot, s teremtsen csöndet. Ekkor bejelentette a szerzeteseknek: ebéd után részt vesznek egy elhunyt szerzetes temetésén. A gyülekezet nagyon elcsodálkozott: mindeki jó egészségnek örvende, még beteg sincs a Nirvána-csarnokban. Mit jelentsen ez?!
Ebéd után Paj-csang a gyülekezetet elvezettte a hegy túlsó oldalára, ahol egy szikla aljában rábökött egy róka tetemére, amelyet aztán a szertartások szerint elégettek.
Este azután Paj-csang föllépett a csarnok emelvényére, és elmondotta a gyülekezetnek a történetet. Ekkor Huang-po emelkedett szólásra, és megkérdezte:
- Az aggastyán valamikor régen elkövette azt a hibát, hogy rosszul felelt egy kérdésre, ezért róka képében való ötszázszoros újjászületéssel bűnhődött. Mi történt volna vele akkor, ha annak idején jó választ adott volna?
A mester megszólította:
- Gyere csak ide hozzám, megmondom neked!
Huang-po odalépett az emelvényhez, és a mester szájához tartotta a fülét. Paj-csang tapsolt két tenyerével, és kacagva mondotta:
- Úgy tartják, csak a barbároknak vörös a szakálla. Hát most itt látok magam előtt egy vörtös szakállú barbárt!

Forrás: Mondo 0708 -> Kapujanincs átjáró; Helikon kiadó, 1987, All rigths reserv... stb.

„A tanítómesterem egy macska volt. Tőle tanultam meg a jelenben élni.”