állatkínzás börtön nélkül

Ilyenkor reménykedhetek egy részletesebb kifejtésben.... hátha.

„A tanítómesterem egy macska volt. Tőle tanultam meg a jelenben élni.”

Hülyeség? Nem. Csak ellentétes véleményen vagyunk. Mint ahogy azok is akik be akarták tiltani, de leszavazták őket, fölényesen.

“If you want something you've never had You must be willing to do something you've never done.”

OMG... !!Beszt of Hülyeség!!:

Bár szerintem, az elit arénákban tartják magukat a hagyományokhoz, és a bikát is kellőképpen tiszelik. Mit nem adnék, ha most ezek után megnézhetnék egy ilyen viadalt.
---
Azonban a profi matadoroknál nincs ilyen, ott valóban csak a a lepel van, a kard, meg egy baszott nagy bika. És ez a szememben már -legyenek mégoly őrültek is a matadorok, hogy az életüket kockáztatják- mindenképpen tiszteletet vív ki.
---
Közönségszórakoztatás.. igen, de annak a tradicionális vállfaja, amelyben én még mindig látom az ősi koncepciót: ember egy szál, amúgy törékeny kardal a baszott nagy bika ellen. Megannyi állatokkal kapcsolatos dolgot művelünk, ami ezerszer ennyi szenvedést okoz, s semmi nemes nincs benne.
---
A vadászatot, meg egyáltalán az állatok elleni küzdelemet is akkor tudom elfogadni, ha kiegyenlítettek az erőviszonyok. Egy szál késsel nekimenni a medvének, vagy űzőbe venni a szarvast, na az teljesítmény!

Áááá, bakker, itt verem magam a falhoz, ti ezeket tényleg komolyan gondoltátok? Láfláfláf, hol éltek?? Baszki, ez a hülyeség-áramlat jobban kiakasztott, mint a macskafojtós Toepler-ügy. A versenyben VodeviIX és Gerry bizonyult a leghülyébbnek, szinte csak Morello mondott okosokat, de azért tőle is bekerült egy idézet...

Hogy a bikaviadal egy nemes tradíció lenne, amihez már évszazadok óta ragaszkodnunk kell? Hogy mind a matador, mint a szervezők és a közönség megadják a bika iránti tiszteletet? És hogy mindez hősies cselekedet lenne?

A vadászokat-sporthorgászokat le kéne lőni, az okay. Mindig előjött a főbelőhetnékem, valahányszor megláttam Arany Ászok-kal megpakolt, feleségüktől elvált horgászokat a partokon, akik valóban élvezték azt, amit csináltak. És pont tegnap szembesültem Képfeltöltésen egy vadászgec által készített fényképen, amin büszkén ott hevert egymás mellé kiterítve 4 vadkacsa teteme, akiknek még annyi beleszólásuk se volt a dologba, hogy "háp", az a gec lelőtte őket, és persze, ezt valakinek (mit valakinek, mindenkinek) meg is kell mutatnia, azám!

De az, hogy valaki elereszt egy lövést, még mindig egy fokkal kíméletesebb tett az én szememben, mint mikor valaki (emberi hősiességét bizonyítandó) nekiront késsel a szarvasnak, aki - feltéve, hogy ügyes a gyerek - csak órákkal később fog kivérezni a szúrt sebektől.

De ennyi baromságot, amit Gerry és VodeviIX összepakolt, whááá, miféle hely ez? Ti ketten csak egyszer legyetek bikák egy ilyen viadalon - akkor beszéljetek majd tiszteletről meg hagyományról, amikor ott vagytok neadjisten kiherélve, bedrogozva az arénában, miközben egy bohóc a több hónapnyi szenvedésetek után még baszkurálja is az agyatokat a piros kendővel (direkt úgy mozgatják őket, hogy az frusztrációt idézzen elő a bikánál). És naná, a tömeg bíztatni fog titeket, áh, szálljatok már le, én csak ezernyi spanyolköcsögöt és turista hülyegyereket látok abban a közönségben, akik ezt még élvezik is. Hagyomány? Persze, lehet az, de senki nem mondta, hogy egy akármilyen hagyomány nem lehet több értelmetlen közönségszórakoztatásnál. (A magam részéről én még egy augusztus 20-ai tüzijátékban sem látom meg azt a kéjmámort, csak azt, hogy mennyi hasznosabb célra fordíthatták volna azt a közpénzt, de biztos bennem van a hiba...)

A bikaviadalok mára már elavultak, csak a gladiátor-játékokkal ellentétben ezt még mindig lehet, mert nehogy már emberéletek vesszenek oda feleslegesen. Egy viadal-bikánál igenis jóval több tiszteletet kap az a marha, aki a McDon-ban végzi: a harapás előtt még képébe röhöghet a fogyasztónak, hogy "lám, ember vagy, és mégiscsak függsz tőlünk, állatoktól - egyenlőség, vazze".

Áh, bocsika mindenkitől (a nyelvezet miatt is, nem szoktam én sokat vulgarizálni), de ez fájt...

„A tanítómesterem egy macska volt. Tőle tanultam meg a jelenben élni.”