állatkínzás börtön nélkül

Van igazságod a disznóvágás megítélésében. Mindig írtóztam attól, mikor valaki pár óra alatt pucba vágja. Ott valóban csak a húsra ment a dolog.

De nálunk családi esemény volt mindig is. Össze jött a rokonság, és levágtuk. Nálunk a vágás mindig 2 napos. Még akkor is, ha 1 disznó lett vágva. Mert a zsírsütés mindig a másnap programja. Így gyakorlatilag tekinhetjük hagyománynak is, és társadalmi eseménynek (mindig megjelent 1-2 nyugdíjas kollega, ismerős)is. Sajnos nagyapám, aki a lelke volt ennek, az ősszel 80 évesen váratlanul meghalt. Pedig készült rá ahogyan szokott (sőt, a halála hetének hétvégjére bort akart fejteni, rá egy hétre meg Katalin bálba akart menni). Így amíg el nem jutok arra az anyagi szintre, hogy disznót vehessek magamnak, addig sajna a vágások befejeződtek. De amint lesz pénzem rá....


És hogy mindez milyen hagyományos értéket képvisel? Hát pl. a hagyományosan értékes házi kolbászét... Meg mindazokat a kellemes családi emlékeket, poénokat, amikre olyan jó visszaemlékezni.

www.julius-kronika.atw.hu www.pannonlegio.extra.hu

Jó, ezen az alapon a mellékhelyiség látogatását is nevezhetjük hagyománynak-mégsem az. Pedig igen sűrűn megesik, és jól körülhatárolható tevékenység. A lakodalom -bár írtózom tőle- egy társadalmi esemény, a disznóvágás pedig -bár kétségkívül emberek jönnek itt is össze- aligha lehet társadalmi eseménynek nevezni. Alapvetően célja, hogy kinyúvasszák és feldolgozzák a disznókat. Ebből persze még lehetne egy hagyománynak nevezhető valamit kihozni, azonban az, hogy isznak, esznek, dumálnak és dolgoznak miért lenne hagyomány? Ebben semmiféle kultúrális, hagyományos tevékenység nincs. A busójárás avagy a bikaviadal egy hagyomány, de az, hogy fejbelövöm, megperzselem, kibelezem, és a végén feldolgozom a disznót, miféle hagyományos értéket képvisel?

Hogyne lenne hagyomány? Ez olyan, mintha azt mondanád a lakodalomra, hogy az nem hagyomány, csak az emberek pároztatásának módja.

szbszig: a társadalom díszpéldányai alatt nem éppen a milliomosokat értettem.

"Yes, I know my enemies: they're the teachers who taught me to fight me. Compromise, conformity, assimilation, submission, ignorance, hypocrisy, brutality, the elite."

Ez tény, azonban ismerve az átlag disznóvágásokat, ezen sokat aligha kellett vágni, hogy csak részegek szerepeljenek rajta
Dile: tény, azonban a disznóvágás nem "hagyomány", hanem a házilag tartott desznók kinyírásának és feldolgozásának módja. Köze aztán szemernyi sincs a bikaviadallal...

Ha milliomosok hétvégi elfoglaltsága lenne a disznóvágás, az Indexnek akkor is sikerülne olyan helyszíni riportot készítenie róla, amin csak részegeket, csöveseket, részeg csöveseket, szellemi fogyatékosokat, részeg szellemi fogyatékosokat és szellemi fogyatékos csöveseket interjúvolnának rajta...

Serbia is like Nokia: each year a new model, and it's getting smaller.

Kiskoromban sok disznóvágáson voltam, nagyszüleim falusiak, apám is falun nőtt fel. Igazából ez még ezerszer humánusabb mint mondjuk egy bikaviadal. Bár az is tény, hogy nem erre a hagyományra vagyok a legbüszkébb. Láthatóan nem is a társadalom díszpéldányai tartják fenn.

"Yes, I know my enemies: they're the teachers who taught me to fight me. Compromise, conformity, assimilation, submission, ignorance, hypocrisy, brutality, the elite."

Egy kis apróság széplelkű fórumozóinknak sok szeretettel
(Csak hogy átérezzék, milyen is egy desznóvágás