A Fóloftroj amolyan screamo-s, post HC-s alapokon nyugvó indie- és némi emo ízzel spékelt kedves kis zenét jáccik. Ez a három tagú seattle-i banda - két demó és két nagylemez után kiadott - harmadik albuma. Az előző albumukhoz (The Fall Of Troy - Doppelganger-2005) képest sok változást nemigen lehet tapasztalni. Az eszméletlen fantáziadús, technikás gitártémákat emelném ki, ami annak fényében, hogy a gityós énekel(nyávog/ordít/sikítozik) méginkább becsülendő. Az egész muzsika nagyon "áll a lábán"......minden hang a helyén van, nincsenek odanemillő, erőltetett témák, nincsenek az unalomig jáccva a riffek, nincs nagy zsonglőrködés(ez a gitárosra esetenként nem vonatkozik), és ez az összes nótára igaz. Az album végig élvezetes, mert valahogy mindegyik nóta más, persze végig szigorúan a koncepció keretein belül. Másik erőssége, hogy - mivel a túlzásoktól, szélsőséges megoldásoktól mentes a zene és iszonyat dallamos - sokak számára befogadható lehet. Szerintem a RHCP rajongóktól kezdve akár a Pantera fanokig mindenki találhat benne valami izgit......a gitáros-palántákról nem is beszélve
Egy 8/10-et részemről........
"...mert egyszerre művészet ez, meg egyszerre terápia!"
