Alapvetően az a problémám, hogy egy sorozatban az ember valamilyen szinten azonosul a főhőssel. Nem mindig, és nem feltétlenül, persze, de néminemű szimpátiát éreznie kell. Namármost az ilyen Clark Kent féle karakterektől kiráz a hideg: személyiségemnél fogva a nagydumás, vagány karaktereket kedvelem, avagy a pöttyet pszihopata, lelkiismeret nélkülieket (Dexter rulz
), lévén énis valami efféléle lélek volnék. Namármost egy ilyen überlama Klark Kent halálra idegesít-mint írtam, csak akkor volt elfogadható, mikor a piros kriptonit hatása alatt állt, akkor végre képes volt normális reakciókra is. És éppen azért idegesít ez a Lois szál is: Clark helyében úgy vágnám vissza a labdákat, hogy csak na, ehelyett nézhetem a szenvedését, és ez módfelett irritáló, a traktoros Loissel együtt 
