Iszonyatos hangok morajlanak fel.
Hány farkas lehet, mely így ordít,
Otthonát védve, éhesen?
Nincs az az erő, mely megállíthatja őket,
Nincs az az ember, mely elmenekülhet tőlük,
Az égbolt pont oly sötét, mint az ő lelkük;
Nincs az az erő, mely megállíthatja őket.
Sötét ez az éjjel, nagyon sötét,
Zenél a néma, vak és süket erdő,
Erőt gyűjt, hogy véghez vihesse utolsó,
Délceg támadását,
Iszik egyet a hideg tóból,
Töröl egyet vizes száján, és
Elindul, hogy legyőzze a
Kínkeserves világot.
A Nap nem kel fel többé.
Senki sem találhat már vissza az
Otthon hű, nyugalmas melegébe,
Rettegés borítja majd el a Földet,
Otromba lények árasztanak el mindent,
Zord külsejű, félelmetes szörnyek,
Akik nem kegyelmeznek senkinek és semminek,
Taposnak élőn, holton, anyán és gyerekén,
Ordítanak, amikor ölnek, mert élvezik, ha
Kínt szabadítanak fel az emberi lélekből;
A kérdés már csak az: te állítod meg őket?
Te leszel az, aki kiolvassa a sorok elejét?
Választ várok.
My father was brutally murdered last week, and it's only now that I can look back and laugh.
