Én ilyen szinten elég sok mindenre visszaemlékszem.
Ne tessék röhögni, igazából én magam is alig hinném el másnak, ha ezt mondaná, de van bennem egy pillanatkép, amikor fekszem egy kórházi ágyon, fehér köpenyes emberek vesznek körül és elvágják a köldökzsinóromat (!). Nem hinném, hogy ez egy álom lett volna, persze az előfordulhat, hogy kiskoromban ez álom képében tért vissza, s ennek köszönhetően emlékszem a születésem utáni pillanatokra.
Aztán utána 1-2 év teljesen kiesett, pl. nem emlékszem az akkori lakhelyünkre még a fényképek alapján sem, de bölcsis koromból már rengeteg minden beugrik. Mikor pl. anyám öltöztetett a bölcsis öltözettőpulton, amikor nem akartam megenni az ebédet, mert nem ízlett, vagy amikor úgy 3-4 évesen alattomosan és váratlanul hátulról betámadva minden ok nélkül belelöktem az egyik bölcsistársamat az udvaron lévő medencébe (nem volt benne víz!)
Illetve egyik lánynak csomóban kitéptem a haját, azt is mindenféle ok nélkül és utána amikor a gondozónéni elmondta anyámnak, büntetésből nem vett nekem kakaóscsigát hazafelé a közeli boltban, s ez akkor olyan mélyen érintett, hogy egy életre megtanultam, nem szabad másokat bántani.
Óvodáskoromból pedig már teljesen tisztán beugrik rengeteg minden, ezeket nem kezdem el már sorolni.
"Utcára nyílik a kocsmaajtó, kihallatszik belőle a MaCSkáS FaDíSZ"
