Azért mert Ritchie szereti az angol alvilágot a filmjei középpontjának beállítani, attól még nem lesz a Blöff egy előtte lévőnek a koppintása. Az meg hogy "vegyük ki Brad Pittet és akkor máris csak közepes"... Vedd ki Daniel Craig-et a Casino Royal-ból! Kábé.
A Spíler meg közel sem lett akkor film, mint a Blöff annak idején, és merem állítani, hogy nem is lesz.
Utolsó mondattal kapcsolatban pedig: Nem leszek sose többet se a barátod!
Inkább itt írom le, mert annyira rövid: a Blöff a már alapjáraton túlértékelt A Ravasz, az Agy... újrája, más színészekkel, fail. Ha Brad Pittet kiveszed belőle, alig közepes, fail. A RocknRolla például megeszi reggelire az egészet, bár csak egyszer láttam 1 éve, de aligha csalnak az emlékeim. De előbb-utóbb csinálok egy Guy Ritchie portrét, ott majd részletesebb leszek.
Ezt a Blöff-vitát már ezerszer lejátszottam ezer emberrel, megvan róla a véleményem, de az, hogy A film lenne... Hát már-már Dark Arkhon jellegű komment.
Elgondolkodtam a dolgon és arra a következtetésre jutottam, hogy nálam a csupa nagybetűs KEDVENC FILM a Blöff!
Bármikor, bármilyen hangulatban meg tudom nézni, mindig ugyanazt a fantasztikus hatást váltja ki nálam, imádom mindenestül. Guy Ritchie eddigi legjobb alkotása!