Nagyon hosszúnak és valóságosnak tűnt... Éppen túlélőt játszottam egy Zombikkal teli városban. Adtam is címet az álmomnak, miután felébredtem:
Zombie Survivor
Úgy kezdődött, hogy valami egyetemi összejövetelen voltam kint, a suli mellet. Minden okés volt, sok ember és hatalmas végzős buli volt. Mert befejeztünk az egyetemet. Az időjárás napos volt, mint a nyár. Én nem emlékszem pontosan, hogy hol voltam, de arra emlékszem, hogy egy ezüst színű kocsi hátratolatott s engem majdnem elütött, mert éppen pici széken ültem a kocsi mögött és haverokkal dumáltam. A kocsi kereke kb 2 centire állt meg az arcomtól (Itt véget is ért volna az álmom). Na felállok, és beszélgetek egy kicsit a sofőrrel... Az meg kiszáll a kocsiból, és a fél arca hiányzott. Mondom "Jól van uram? Elégé szarul néz ki. Vagy esetleg másnapos? xD" Az anyós ülésről száll ki a barátnője vagy ki, az is elégé elcseszettül nézett ki. Haverra ránézek, próbáltam kitalálni hogy ő mire gondol éppen most. Akkor ez a kettő, akik kiszálltak a kocsiból, elkezdtek hőbörögve rohanni. Mondtam a havernak, hogy ezek zombik, és le kell kapcsolni őket. Mi meg utána futottunk és a ház sarkánál a Zombicsaj elkapta a bal karomat amikor be akartam fordulni, és beleharapott. Nem fájt, nagyon picit látszott a harapás nyoma. De akkor is ordítottam a havernak, hogy vágja le a karomat, mert különben elfertőződök. Haverom elővarázsolt egy Machette -t, kérdeztem is tőle, hogy honnan a picsából szerezte xD Mikor készült lecsapni a bal karomra (itt különös módon holt nyugodt voltam), a zombi csaj csak kiabált, hogy csak vicc volt és a kandi kamera meg itt bujkál valahol... Na itt aztán elöntött a méreg és leütöttem a "Zombicsajt" meg a párját. Haver meg hebetelgetett összevissza, hogy "Hú bazdmeg, hallod majdnem levágtam a kezed..." Mondom jól van, semmi gond. Jók voltunk.
Na itt kezdődik el az apokalipszis. Ahogy megfordultunk, hogy visszasétáljunk az egyetemi bulihoz, ott távolban láttam egy rohangáló hordát, amit éppen elérték a bulit s fröccsent a vér meg minden szaftos darab a buliban, üvöltözések, sikoltozások. Ekkor néztem jobbra és a haver meg kámforrá változott. Eltűnt. Tök egyedül lettem és fegyvertelenül. Kérdezem magamban, hogy megint egy kicseszett kamu az egész kandi kamerával?... Kicsit közelebb megyek az említett helyszínhez, s ekkor döbbentem rá, hogy ez már nem vicc és nagy a baj: Éppen kajáltak, s az egyik évfolyamtársamat esznek éppen... Felkapom a fejem, nézek jobbra-balra és vettem észre, hogy jó pár zombi megindult felém kocogva... Megfordulok, és elkezdtem rohanni. Alig 50 méter futás után már haza is tértem xD (elég fura volt így mert az egyetem az Gödöllőn van, én meg Budapesten lakom...), a kertben futás közben felkaptam a kutyámat és berohantam a házba s bezártam. Senki nem volt otthon, én voltam egyedül a kutyával. A zombik már odakint voltak a kertben és céltalanul sétáltak. A drága kutyusom vakkantott egyet, s ezzel magára vonta az odakint sétálgató zombihordát... Mondom ááááááá... Felkapom megint a hülye kutyámat, felrohanok az emeletre, be a fürdő szobába, bezárom. Ajtóhoz dobáltam minden szart amit a fürdőszobában találtam, hogy bebarikádozzam magam... S a fürdőszobából még nyílt a padlás, úgy hogy bementem a padlásba kutyámmal. Padlás ajtót is lezártam, barikád, stbstb... Ezek után megkérdeztem a kutyámtól hogy hogyan tovább, mit fogunk kajálni?... Már hallottam is, hogy a lépcsőn jönnek felfelé a Zombik. De ide nem tudnak bejutni, mert ahhoz már túl halott az agyuk. S később lefeküdtem aludni, mert kikészített ez a menekülés (igen fura volt, mert az álmomban is lefeküdtem aludni)... Na felébredek másnap, ami olyan volt mintha 1 percet aludtam volna csak. Kutyám eltűnt. Hívtam őt, fütyültem neki, nem jött elő. 5 perc keresés a padlásban, semmi. Viszont már halottam egy hatalmas zajt amely a fürdőszobából jött... Tehát bejutottak a fürdőszobába, s már csak a padlás ajtó volt hátra nekik... Koromsötétben kuporogtam, s gondoltam hogy itt a vége... De a villámlás mentette meg az életem, mert mikor villámlott az ég, a tetőtéri ablakon kereszül villantott be. Mondom ABLAAAAK, máris nyitottam ki a tetőtéri ablakot, nézek is ki, erre mit látok? Megváltozott az egész táj, már nincs kertem, hanem kukorica földem. Egy ház sincs a közelben. Hatalmas vihar van, dübörög az ég, szakad az eső. Mondom WTF? o.O És a legnagyszerűbb hír az, hogy egy zombit se láttam.
Úgyhogy felbátorodva kimásztam a tetőre, s lemásztam a vízlefolyón. Körbetekintek, hogy minden frankó -e... Úgy tűnik hogy véget ért a szarság. Sétálok a kukorica mezőn koromsötétben, ami rám jön néha a frász, erre hallom hogy valahonnan jön a repülőgép, erre hirtelen előkaptam két jelzőfáklyát, be is gyújtottam őket (de hogy honnan volt jelzőfáklyám, az fogalmam sincs. Csak volt. Kész, pont). A repülőgép kiszúrta a jelzésemet és leszállt a kukoricaföldemre. Kiszáll két pilóta, én meg futok feléjük integetve, hogy nem Zombi vagyok, hanem TÚLÉLŐ. Váltottunk pár szót, és az egyik pilóta valami reccsenésre figyelt fel, ami szólt nekünk is hogy valami van a kukoricáson... Mondták nekem hogy maradjak a gép mellett ők meg körbenézik, hogy mi volt az a reccsenés. Mondtam nekik hogy kicseszettül nem jó ötlet (mert még mindig bennem volt ez a Zombi-para), inkább induljuk el most. Nem hallgattak rám, besétáltak a kukoricásba. 5-6 perc után már ordítva futottak vissza, mert összefutottak egy-két Zombival. Kiabáltak nekem, hogy másszam be a gépbe, erre gyorsan bemásztam. Két pilóta sértetlenül visszaértek, bepattantak, beüzemelték a motort, és máris levegőben voltunk. PHEEWWW....
Aztán végül ennyi volt az álmom, felébredtem.
...mert szegény vagyok, csak álmaim vannak. Álmaimat a lábad elé terítem, Óvatosan lépkedj, mert az álmaimon lépkedsz....
