Kirkwallban a szobrokat imádtam, egészen a végjátékig.
A csapattagok imádnivalóak, csak Merrill ne lenne olyan ész-nélküli, mint amilyen. Fenris és Aveline abszolút kedvencem lett, pedig Aveline-t gyűlöltem a Demoban. Aveline és Isabela párbeszédein pedig meghaltam minden egyes alkalommal.
SPOILER
Meredith a végén nem kicsit lepett meg. Éreztem, hogy nem passzol a nő, de akkor akadtam le teljesen, amikor a szobrok ébredezni kezdtek... O_O És Isabela hazafutása azzal a kúnári cuccal. Karóba tudtam volna húzni...
Nem rossz, nem rossz, de többet, jobbat vártam... Ennél még az Eszmélést is jobban élveztem, az a baj...
A szabadság értékes dolog, Vernon - egyike azoknaka dolgoknak, amiket csak akkor értékelsz igazán, ha már elveszítetted. [geralt of rivia]
