)
Azután a második karakterem egy már nem egészen talpig becsületes (inkább amolyan szarkasztikus/vidám csínytevő) ember nemes ifjú (tolvaj) lett, aki két tőrrel nyomult. Állandó Momentummal (miután megtanulta persze). Csak egy kis helyezkedésre volt szükség vele a csatákban, és úgy aprított a két tőrrel, hogy az bármelyik harcost lesápasztotta volna. Ugyan a maximális sebzése (legalábbis az alap DAO-ban) meg sem közelítette a harcos karakteremét, mégis sokkal több lényt nyírt ki, és összességében sokkal több sebzést osztott ki a két tőrrel. Egyszerűen gyilkos kemény tud lenni egy dupla tőrös rugó a DAO-ban. Csak jobban oda kell figyelni rá.
(Ezen felbuzdulva a DA2-es karakterem is rögtön egy kéttőrös rugó lett
És nem is bántam meg. Egyrészt a szarkasztikus szövegek is nagyon jól mentek hozzá. Másrészt kipróbáltam utána egy harcost is futólag, de az a kanyarban sincs hozzá képest. Nem is tudom, a DA2-ben kicsit elszúrták szerintem. A harcos inkább csak tankolni, ellenfelet húzni jó, sebzésben egy rugó egyszerűen ronggyá alázza...)
Úgyhogy, bár az olyan klasszikus crpg-kben mint a BG sorozat rendszerint a lovagokat preferálom fő karakterként (Inquisitor!), de a DAO sorozatban abszolút rogue párti vagyok. Nagy móka velük

Endure. In enduring, grow strong.
