Dragon Age

Azt elhiszem, a szintén íjász Leliana is veszélyes volt.
Az Awakeningben az elfogultság és a praktikum szóltak közbe. Én mágus voltam. Anderst mindenképp a csapatban akartam tartani, mert szerettem hallgatni, ahogy a többi karakter agyát húzta. Ez máris két távolsági harcmodorra szakosodott ember. Maradt két hely, amiből egyet az aktuális küldetéshez szükséges karakternek tartottam fel, és kellett egy állandó harcos az élvonalba. Oghren jópofa, de elég volt belőle az Originsben, Sigrun is aranyos, de kissé untatott.
Justice nagyon érdekes, de sajnos őt csak csak a végén szedtem össze, úgyhogy addigra már Nathaniel lett a kiskedvenc. Három, Velannával együtt négy távolról lövöldözős emberrel viszont nem tudtam volna huzamosabb ideig elboldogulni, kellett legalább egyvalaki, aki elvonja az ellenség figyelmét. Így lett Nathanielből kétkezes harcos.

Kemény volt ő azért íjjal is. Én nem "bántottam" volna a skilljeit. Bár az igazat megvallva nem sokat használtam. Nálam Anders, Justice (nagyon jó tank volt, emellett ötletes karakternek tartottam), valamint harmadik karakternek éppen mikor kicsoda (néha Ogren, néha Sigrun, néha az elf lányka, éppen aktuális/érintett quest-től függően).

Endure. In enduring, grow strong.

Ahogy Juraviel mondja, ő az a rugó karakter, aki az Awakeningben jelenik meg. Howe papa fia (azé a tenyérbemászó képű gazemberé, aki kinyíratta a Cousland családot, aki Loghain jobbkeze volt, és akit Tim Curry szinkronizált), és mivel érthető módon kiakadt azon, hogy a Howe-birtokot átpasszolták a wardeneknek, először bosszút akar állni, de be lehet őt sorozni a csapattársak közé.
Alapjáraton íjjal nyomul, de hat aranyért átvariálhattam a képességeit. Mondjuk, így is necces volt, amikor a Motherhez Nathaniellel és három mágussal mentem le.

Őőőő...most hülyeséget kérdezek...de ki az a Nathaniel?

A Momentumot nagyon szeretem, már Alistairre (kard+pajzs) és Nathanielre (íj) is rákényszerítettem a kétkezes harcmodort. A területre ható varázslatok automatikussá tétele valóban életveszélyes, a kedvencem az volt, amikor az árvaházas küldetésben Morrigan rendszeresen kinyírta Ser Ottót a flame blasttel, de az is roppant kellemes, amikor a mágusok az ellenséggel együtt belőlem is fagyasztott csirkét csinálnak a cone of colddal. Apropó, cone of cold. Aranyat ér. Amikor egyedül kóborolok a rühes fade-ben a mágustorony végén, általában ez ment meg attól, hogy egy gólem ráüljön a fejemre.

Részletesebben a taktikáról:
http://dragonage.wikia.com/wiki/Tactics

Persze, én nem is szoktam túlbonyolítani a taktikai beállításokat.

Rendszerint csak arra megyek rá, hogy:

1. Mikor igyanak gyógyitalt

2. Gyógyítani/buffolni képes varázsló mikor gyógyítson/segítsen ki

3. Ha szenyó ellenfél tűnne fel (elit vagy jobb, vagy esetleg varázshasználó stb.), akkor milyen válogatott szívatásokkal ajándékozzák meg automatikusan a csapat tagjai.

4. Területre ható varázslatot sohasem teszek be az automatikus taktikai elemek közé, mert egy-egy rossz helyen robbanó tűzlabda például oltári bajokat tud okozni. (Már ha nem easy-n nyomja az ember)

5. Bizonyos skilleket állandó jelleggel járatósra állítok be (pl. Indomitable-t kétkezes fegyverrel harcolónak vagy a Momentumot a két egykezes fegyverrel harcoló karakternek). Így nem csata kezdetén kell ezeket bekapcsolni (és megy el velük értékes idő).

És szoktam még egy-két finomabb dolgot állítani, de azok már nem olyan lényegesek.

Ja, és a fő tanács! Óvatosan, lassan haladni a veszélyesnek tűnő helyeken! Sokszor abból van a probléma, hogy felelőtlenül beleszalad az ember egy szörnycsapat közepébe, és háromszor annyi ellenféllel kell hirtelen megküzdenie, mint amennyivel különben, kis óvatossággal megúszhatta volna.

Endure. In enduring, grow strong.

Kattogok a témán, de azt tapasztaltam, hogy szituációban érdekes jelenségeket tudnak produkálni az előre beállított taktikák...
Mindazonáltal nem ritka az ominózus esetekben, hogy mire a karakterek magukhoz térnének, túllennének az erősítéseken, vagy a talpas ütéstávolságba kerülne, már lehet is újratölteni.
Napersze tapasztalat és rutin, most legalább örülök, hogy nem én vagyok a szupergyökér, hanem csak belefutottam a sűrűjébe. Ahhoz túl jó (általam ismertek közt szerkezetileg az eddigi legjobban megkonstruált) gamma, hogy iszonyú haragomban egyszer csak töröljem..

Jut eszembe! És tanulmányozd kicsit a karakterekre szabott taktikai beállításokat is! Kicsit körülményesnek tűnhetnek elsőre, de már néhány egyszerűbb beállítással (például mikor igyanak maguktól gyógyitalt, vagy ha valaki tud gyógyító varázslatokat használni a csapatban, akkor milyen körülmények között alkalmazza azokat stb.) is nagyon megkönnyítheted az életedet, mert nem kell minden pillanatban mindenkin ott csüngenie a tekintetednek.

Endure. In enduring, grow strong.

Köszönöm.
Furcsa, de több szinten próbáltam, és a leggördülékenyebben a hard-on haladtam. (vagy mi az ott a Nightmare alatt)
Fő bossokkal soha nem szívtam különben annyit, mint egynémely menés közben becsúszó szituációval.

Részben a szintedhez szabja a program, de csak bizonyos keretek között, mert minden ellenfélnek van egy minimum és maximum szintje, és csak ezen kereteken belül változik a dolog. (Tudtommal).

Kettő dolgot tudnék tanácsolni így nagy hirtelen:

1. Vedd le a nehézséget a mimumra, ha komoly gondjaid vannak.

2. Mágusok (The Circle), majd Arl sorrendben kezdd el megcsinálni a nagyobb küldetéseket. Utóbbi kapcsán Denerimbe is eljuthatsz. A Breciliai erdőséget és Orzammar csak ezek után látogasd meg, mert azok keményebb helyek egy alacsony szintű parti számára.

Endure. In enduring, grow strong.