Igaz, hogy a fanok többsége a mai napig nem tudja lenyelni Anette-et (ehm), és már vagy 5 éve Tarját sírják vissza, de úgy hiszem, kár fanyalogni. Ezt mind Nightwish-fanatikus írom, 9 éve a no. 1 banda nálam. Egészen tavalyig én is bojkottáltam az Anette-féle Nightwisht, majd legyőzve minden ellenérzetem, végighallgattam néhány számot a Dark Passion Play-ről. Az embernek meg kell tanulni felejteni, kicsit megerőltetni magát, és rájön, hogy ez nem is olyan rossz, elkezdi nyomogatni a repeat-gombot, majd szép lassan ő maga is átalakul vmilyen másfajta teremtménnyé (vazzeg). A konklúzió az, hogy ez még mindig Nightwish, hiába volt profibb és képzettebb Tarja, és hiába volt képes Anette-nél 2x hosszabb ideig elnyújtani a hangját, a magam részéről mégis bővült a kedvenc Nightwish-ek tarcklistája. Tarja esetében majd' minden műfajban kipróbálták már magukat, az operás vonaltól a végén a heavy-sebb irányba terelődtek, Anette-hez pedig megint más (folkosabb) műfaj passzolt - ezért nem kell a régi Nightwish-dalok Anette-es feldolgozásait hallgatni 
, viszont a neki írt számokat ennél messze jobban akceptálja ez a svéd csaj.
Kis extra: Tarja évről-évre feljebb törekszik szólistaként, érdemes lecsekkolni kb. minden eddig kiadott számát.
„A tanítómesterem egy macska volt. Tőle tanultam meg a jelenben élni.”
