Álmok

Lord: Néha ezek a dolgok így lerakódnak valahova és hosszú idő után újra visszaköszönnek álmokban, én már sok ilyet éltem meg.

---
Amúgy tegnap hajnalban kb. 10-12 év után megint alvajártam. Kisgyerekkorom óta nem esett már meg velem (akkoriban többször is), de aztán elhagytam. Arra eszméltem hajnalban, hogy csúszok le az ágyamról. Hogy most tényleg csúsztam-e lefelé, vagy ez csak ilyen álombéli érzet volt, azt már nem tudom eldönteni, de önvédelemből azonnal felkeltem az ágyból és elindultam lefelé a lépcsőn a nappaliba. Ekkor már úgymond "kiláttam" a fejemből és érzékeltem is a külvilágot, de mégse voltam ura a testemnek, teljesen félálombéli állapotban voltam. Amikor leértem a küszöbhöz, akkor apám bejött a konyhából és megkérdezte, hogy minden rendbe van-e, én erre azt válaszoltam hogy nem tudom és leültem a fotelbe. Az öreg nem nagyon foglalkozott velem tovább, visszament a konyhába, nem is értem mit hitt, tutira látszódnia kellett, hogy nem vagyok magamnál. Aztán üldögéltem még pár percig a fotelban, majd visszamásztam a szobámba és visszafeküdtem aludni. - Nagyon bizarr a dolog, mivel mint mondtam, kisgyerekkorom óta nem volt már ilyesmi, és kurvára nem szeretném, hogy most rendszeressé váljon felnőttként. Az is érdekes, hogy az évnek pont ezen szakaszában következett be, ugyanis már hetek óta vége a vizsgaidőszaknak, abszolút mentes vagyok minden stressztől és kételytől, ráadásul a bioritmusom is visszaállt normálisra, ami már nagyon régóta nem volt jellemző. Szerintetek?

Bazmeg.

Nem szokott leányálom lenni az ébredésem, ritkamód morcosan tudok felkelni, de most reggel majdnem hozzávágtam anyámhoz valamit, amikor berontott a szobába, hogy úristengázsszivárgás van. Nagyon rosszat álmodtam, pedig ez évek óta nem fordult elő velem (mármint hogy, egy rossz álom ennyire hatással legyen rám):

Nővérem (több mint két hónapja elköltözött) valamiért nálam aludt, és épp azok a tipikus elalvás előtti beszélgetések közül az egyik zajlott köztünk, amikor valamit hallottunk (mintha valaki levert volna valamit a konyhában), utána meg mintha egy kisgyerek futkosna a házban (jellemzően csukott ajtóval alszom, az álomban is így volt). Nagyon valóságosnak éltem meg, emlékszem miről beszéltünk, semmi furcsaság nem is történt a szó szoros értelmében (nem fogtam fel, hogy álmodok), és kurvára megijedtünk, mert az ajtóm folyton kinyílt. Kilincs kattanásig le, 3 cm-re kinyílt, aztán vissza, de a kilincs nem húzódott le. Úgyhogy a harmadik becsukás után egy görcsben az lett, hogy majd én befogom az ajtót, hogy ne lehessen nyitogatni, nővérem pedig tisztes távolságból odaáll, és nézi, ki nyitja ki. És nem tudtam befogni azt a kurva ajtót, folyton kinyílt, gond nélkül eltolt, pedig a szoba belső berendezése okán simán tudok lábbal támaszkodni az egyik szekrényemnek, úgyhogy nem olyan egyszerű ez. Nővérem persze semmit nem látott, úgyhogy miután becsuktam az ajtót újfent, gyors súlyzó-szétszerelés, aztán na majd én a "nem egy ropi-méretű súlyzórúddal lecsapom azt a köcsögöt" terv elkészülte után kinyitom az ajtót, és a szobalámpa halvány, kiáramló fényében egy 8 éves forma, fehér ruhás kiscsaj lábát pillantom meg. Úgyhogy anyázás, ajtó visszacsuk, egyébiránt meg megijedés, éreztem, hogy félek.

Terv kettő, dörömböljünk, a szomszédos szobabeli szülőknek, majd felébrednek. Nem ébredtek fel, úgyhogy nagy elgondolások után az volt, hogy fogjuk magunkat és átmegyünk, ha törik, ha szakad, azon a 2 méteren nem fogunk találkozni a kiscsajjal. Nem a francokat nem, már nyitottam szüleim ajtaját amikor a csaj felbukkant az ajtó mellett, én meg reflexből odaütöttem a súlyzórúddal [itt kezdtem el sejteni, hogy valami nem stimmel, ugyanis rettenetesen megfájdult a kézfejem, most már tudom, hogy bevágtam az ágy szélébe, vszg. nem csak álmomban hadonásztam], kiscsaj eltűnik, nővérem detto, csak apám van a szobájukban, alig tudom felkelteni. Anyámat a mi szobánkban találtuk meg (tehát ahonnan elindultunk, de ő meg pont minket keresett, úgyhogy azon a két méteren sikerült elkerülni egymást három embernek, meg is kérdeztem tőle hogy hogy a fenébe, elmondta, hogy valami kislány húzta a csőbe, miatta pedig nem tudott egyből a szobába jönni, valamint nem tudta megfogni a kezét, ugyanis nem lehetett, átnyúlt rajta. Pokol elszabadul, ajtócsapkodások, villany le, töksötét. Kérdezem szüleim hogy na most hol vannak, jeleznek hogy itt itt, oké, kapaszkodás egymásba, aztán induljunk valamerre. Nem mentünk öt métert, baromi nagy rántás, ordítás, ők eltűnnek, engem meg valaki istenesen leküld a földre, és nem tudok felállni, mintha több tonna nyomná a hátam, pedig semmi nincs ott, és érzem, hogy néz valaki hátulról, nem tudok megfordulni, de tudom, hogy ott van. Ezután hallottam meg nővérem sikítását, azonnal fel tudtam állni, emeletre feltrappolás, bementem a szobájába, csupa vér minden, etc, nagyon rosszul érintett amit láttam.

Az álom durvább része itt véget ér, ezután valami marhaságot álmodtam, amiben mindenki szerepelt és jól volt, ugyanúgy a házunkban voltunk rokonokkal, valami összejövetel miatt, de a szellemkiscsaj miatt csak én paráztam, és néha láttam is, egyszer egy csuklyás, köpenyes csontváz kezét fogva állt az udvaron.

Amikor felriadtam anyámra, első kézből majdnem telefonnal dobtam le, nem vagyok az ijedős fajta, de sikerült félig szívrohamot okoznia. Miután leadtam az életjeleket hogy nem fulladtam bele semmilyen gázszivárgásba, megnéztem a telefonon az időt - még nagyon benne lehetett az álom a szememben - és a telefon tükörképében elsőre nem tudtam eldönteni, hogy a csonti, vagy én vagyok-e.

Fú, hosszú lett, bocsi, de ezt muszáj volt kiírnom magamból, több mint egy órája felkeltem, de még mindig nagyon élénk a dolog, kicsit most magamba szálltam, ennyire valóság-érzettel áttöltött álmom régen volt már, és a magyarázatát sem tudom miért, mert nővéremmel is nemrég beszéltem, és ebből az idióta kislányos-horrorból sem néztem jó ideje egyet sem.

A kibaszás társas játék, sose feledd.