Combat Mission

A gép automatikusan elfogadja a tűzszünetet.
Nekem volt olyan csatám ahol hatalmas mészárlás után a vége előtt fél órával ajánlottam tűszünetet mert minden target zone az enyém volt, de az ellenfél nem adta fel és folytattuk a harcot a megtépázott csapatokkal. A végére nekem kevesebb mint 10 emberem maradt lőszer szinte semmi, ő pedig kevesebb mint 30 emberrel ért el minor victoryt. Nem hittem el, hogy meg tudta csinálni mert Összességében sokkal több embert veszített mint én. Mindenesetre az is egy feeling amikor azon izgulsz, hogy talál-e a katonád néhány 9mm-es lőszert a halottaknál az MP40-esébe amivel legalább visszalőhet.

Ma neki álltam egy kicsit CM-ezni, persze jó szokásomhoz híven az SF-el és az Afganisztánnal. Ha nem baj, röviden elmesélném a két csatám történetet:
1. Afganisztán, az afgánokkal kellett megvédenem egy dombra épült "központot".
Ellenem 1 század specnazos + 3 BMP volt. Nekem durván 100 emberem volt, 4 db nehézgéppuskával, meg vagy 6 RPG-vel, illetve pár mesterlövész kószált még a vonalaim környékén. Az elején a domb alján, nyílt mezőn lévő specnazosokkal vettük fel a harcot, kb 3-4 emberük eleste után elérték az első épületeket, közben az egyik BMP-jük elkezdte lőni az embereimet a gépágyújával. A mesterlövészeim továbbra is megpróbálták távol tartani az oroszokat az első vonaltól, de ez nem teljesen jött össze, mert az oroszok közben elkezdték a tüzérséggel lőni az 1. és 2. vonalamat....
Gyakorlatilag a 3. percben már a teljes 1. vonalat kiírtották. Ezután viszonoztuk a tüzérségi tüzüket aknavetőkkel, de csak pár sebesült lett az eredmény...
Az oroszok beásták magukat az én volt első vonalamban, ami a település első, legalsó épületeit jelentette. Mire az ellenség nagyobbik fele beköltözött az 1. vonalba, már durván 7-8 halottjuk és legalább ugyanennyi sebesültjük volt. Közben 2 nehézgéppuskával tűzalá vettem az orosz gyalogosokat, akik így további veszteségeket szenvedtek, illetve abbahagyták az előrenyomulást a középső részen. Egy BMP-vel megpróbálták áttörni a 2. vonalat, de a szemközti házban lévő nehézgéppuska megkopogtatta a páncélzatát és mozgásképtelenné tette. A járművet elhagyó gyalogságból 2 ember meghalt azelőtt, hogy elérhette volna az út mellett lévő épületet. A BMP végig lőtte azt az épületet, ahol a nehézgéppuskásom volt, aminek hatására 8 emberem halt meg, vagy vált hosszú távon harcképtelenné. Mivel ezután nem kavart nagyobb bajt a mozgásképtelen BMP leküldtem egy RPG-s csapatot, akikkel biztos ami biztos alapon kb 20 méterről telibe lövettem az oldalát...
Miután végetért a BMP-s balhé az oroszok a két szárnyon próbáltak meg áttörést elérni. Itt érdemes megjegyezni, hogy bal és jobb oldalon csak egy kopár, meredek emelkedő van, így az ottani támadás egy félig-meddig öngyilkos támadás volt. A bal oldalon támadó mintegy 10-12 katonát veszteség nélkül lemészároltuk, ezzel ellentétben a jobboldalon áttörték a 2. vonal szélét, lerohanták a lövészárkot, s szószerint lemészárolták a benne fetrengő 10 emberemet, utána nehézgéppuskával lövettem őket, aminek hatására megrohamozták a legközelebbi épületemet, s sikerrel elfoglalták.
A teljes jobboldali harc nem tartott tovább 6-7 percnél, de ezalatt meghalt mintegy 6-8 emberem, s elveszítettem a jobb szélső állásomat + az egyik épületemet. Végül 10 percnyi várakozás után tűzszünetet ajánlottam a gépnek, aki boldogan elfogadta, s kihozta, hogy én vagyok a nap hőse és enyhénszolva megnyertem a csatát.
2. Szíria, egy elhagyatott völgyében játszódott le. A völgy egyik oldalán az egyik domb takarásában egy 12 harckocsiból álló sorfal várta, hogy a völgy túloldalán felbukkanjanak az amerikai harckocsik. Nekünk csak modernizált t-62MV-ink voltak, de már járt hozzájuk páncéltörő rakéta! Az első percek tehetetlensége után az amerikaiak megindultak a völgy másikoldala felé, pont úgy ahogyan vártam. A felbukkanó 2 Abramst rövid úton kilőttük. Az egyik már az első lövedéktől felrobbant, ami a motorja környékén kapta el, míg a másik csak mozgásképtelené vált, s kilőtte az egyik páncélosomat, a másiknak pedig megkopogtatta a páncélját aminek hála a személyzet 2 tagja meghalt, s a páncélos tűzvezető rendszere megszünt. Mivel még mozgásképes volt, kivontam a sorfalból, s utasítottam a személyzetet a páncélos elhagyására. Közben megjött a forradalmi gárda és a mechanizált gyalogság erősítésként. A pályaszéli dombon lévő mechanizált gyalogosokat utasítottam a járművek elhagyására, s az irányítottpáncéltörő rakétáik tűzkészültségbe helyezésére. Innen tökéletes kilátás volt az egész pályára, így az itt lévő rakétások időnként elpuffogtattak pár irányított rakétát az amik irányába, ami néha talált, néha nem, de legalább az amik adrelalin szinte megvolt...
Mivel az amik nem szánták el magukat támadásra, előre küldtem 2, utasoktól megfosztott BMP 1-est azzal a provokatív szándékkal, hátha támadást indítanak miattuk. Nos, ez nem jött be, viszont minimálidőn belül volt 2 égő BMP 1-es roncs, benne a halott személyzetével. Ezután 3 köztársosági gárdás, modernizált t-72-essel indítottam támadást a dombok mögül, de sajnos kilőtték mind a három páncélosomat... de legalább 1 abrams mozgásképtelenné vált. Valami isteni csoda folytán végre megindult egy abrams a vonalaim felé, de azt is csak mozgásképtelenné tudtam tenni, mert Face-to-Face nem igazán tudtuk kilőni a páncélosaikat... mondjuk visszalőni se tudott, mert a tűzvezető rendszerét gajra vágta a becsapódó kb 30 lövedék... Miközben a mozgásképtelen ami m1-essel játszadoztam megérkezett az amerikai gépesített gyalogság... Megpróbálták rohammal elvinni a páncélosaimat, aminek csak 4 kilőtt Stryker lett az eredménye... + a kiugráló s végül lelőtt 20 gyalogos... Vártam 5 percet, s mivel nem történt semmi tűzszünetet ajánlottam. Az eredmény TOTÁLIS győzelem lett