Az a baj az SC2-vel, hogy bár nagyon bírom Raynort és Kerrigant is, az egész játék kizárólag róluk szól és nyoma nincs annak a monumentalitásnak, ami az egész SC1-et folyamatosan átszőtte. Nem éreztem sehol, hogy akkora lenne a tét, vagy hogy most egy egész faj sorsásról lenne szó. Nah jó, a már említett Protoss minikampányt leszámítva, ami azért bíztató tény, hiszen az utolsó felvonást vetítette előre, ahol talán ismét kapunk a régi SC-feelingből.
Emlékszem, a SC1-ben pl. már a Terran kampány önmagában mennyire szerteágazó volt. Egyszerre kellett irányítani a domínium és a lázadók oldalát, sokszor egyik küldetésről a másikra váltva közöttük, majd hirtelen Mengsk által létrejött egy harmadik oldal, s a vicces, hogy Raynorral mindhárom Terran frakció részeként kellett harcolnunk (kezdte ugye domínium katonaként, majd parancsmegtagadás miatt a lázadókhoz került Mengsk mellé, de miután Mengsk feláldozta Kerrigant, már ellene kellett nyomulnunk Raynorral az utolsó pályán). Mindezt a Brood War még fokozta, hogy megjelent a UED, szintén egy új Terran frakcióként, akinek az időközben császárrá lett Mengsk is egyaránt ellensége volt, de Raynor sem az ő oldalukon állt. És ez csak a Terran belviszály, a Zerg és Protoss szálak még 2-szer ennyi bonyodalmat hozzáadtak a sztorihoz és csavarták ide-oda a történetet.
Ezeknek a SC2-ben nyoma sincs, kaptunk egy kőegyszerű Terran kampányt, Raynor zsoldosaival és ennyi. Hozzáteszem, a küldetések ugyanakkor nagyon jók voltak: lávaemelkedős pálya, szupernova, stb., önmagukban rohadt nagy ötletek, csak sajnos nem álltak össze egy egésszé. Különálló epizódküldetéseket kaptunk, a végjátékot és a már sokat emlegetett Protoss minikampányt leszámítva.
Az sem tetszett még az SC2 történetében, hogy gyakorlatilag figyelmen kívül hagyta a Brood War végén kialakult állapotokat. Kerrigan megsemmisítő vereséget mért a UED-re, Mengsk-re és a Protossokra egyaránt, utóbbiakat még szét is alázta vezéregyéniségeik (Fenix, Razagal) bábuként rángatásával. Az oszd meg és uralkodj elvet tökélyre fejlesztve az egész galaxis királynőjévé vált, az emberek és a Protossok helyzete pedig kilátástalan lett.
Ezzel szemben a WoL-ban Raynor 30 fős zsoldoshadserege elegendő volt a status quo teljes megváltoztatására és Kerrigan hatalmának teljes megtörésére. Amit korábban a teljes emberi és Protoss faj karöltve nem tudott véghezvinni, most egy űrhajónyi legénység megcsinálta. Komolytalan.
Az indok, amit írsz, részben megmagyarázza a fentieket, ugyanakkor ha már a sztorit beáldozták a linearitás lazításának érdekében, sajnálatos, hogy a játékos általi döntésekkel végül semmit nem kezdett a Blizzard. [INNENTŐL HotS SPOILER]: Pl. megválaszthattuk, hogy hibrid lab lerombolása vagy Raynor megkeresése legyen-e előbb. A történet igazából adta a sorrendet és így is lett minden kialakítva. Az említett Narud vs. Kerrigan összecsapás Raynor kiszabadítása után feleannyira nem lett volna meghökkentő, hiszen ez esetben azonnal egyértelmű lett volna, hogy Raynor nem lehet ott. Aztán hiába kaptam meg a legénységbe Stukovot, a Raynor kiszabadítós pályák alatt teljes csendbe burkolózott, így szerepe ugyanannyi volt, mintha a Raynor-os vonalat csináltam volna előbb és ott se lett volna az űrhajón, szóval semmi.
Pedig vártam volna tőle plusz infokat, a történet menetének piciny megváltozását, de semmi ilyesmi nem történt. Már csak a finálé van hátra, s félek, hogy itt is kőegyszerű lesz minden és az lesz a vége, amit várunk (Kerrigan bosszúja beteljesedik, Mengsk pedig meghal).
Húú, jó sokat sikerült írnom, szóval sorry a többiektől.
"Utcára nyílik a kocsmaajtó, kihallatszik belőle a MaCSkáS FaDíSZ"
), bár szerintem ezt már nem fogják kifejteni, lezárni az utolsó epizódban, hanem megmarad a harmadik részre. Azért az elég nyomós indok arra nézve, hogy még lesz itt csavar, ha az, akinek egész nemzetét porig rombolták a zergek (Zeratul) azt mondja, hogy Kerrigannek élnie kell, hogy ne pusztuljon el az egész világegyetem a hibridek által.
