Mit játszottál végig legutóbb? Értékeld!

Na igen, a tönkrúgással tökéletesen leírtad, hogy mit éreztem én is. És a sztori meg karakterrel kapcsolatban leírt mélységi fejlődéseket is adom. Az első kitolásnál ezek...nem is tudom, zavartak vagy nem jöttek be annyira. Túlzottan hozzá voltam szokva az első letisztult, kicsit egyszerű rendszeréhez. De az évek megszerettették velem ezeket a dolgokat.

Az lenne a világon a legnagyobb business, ha mindenkit megvennék annyiért amennyit ér, és eladnám annyiért amennyit hisz magáról!

Az első rész sztorija magasan veri a másodikét, illetve számomra is komolyabb játékélménnyel bírt összességében, ugyanakkor a második részben több a "mélység". Mind a párbeszédekben, mind a karakterekben. (És játéktechnikailag, a lehetőségeket tekintve - influence rendszer, stílusok stb. - is többet tudott)

Ráadásul az első részben én személy szerint sosem tudtam "sith" karaktert játszani, mert egyszerűen annyira bugyután "gonoszkodós" volt a választható opciók többsége (nem, nem segítek, sőt elveszem a kreditedet stb.), hogy az egy idő után nekem már fájt. Ellenben a második részben, javarészt Kreia megjegyzései jóvoltából (illetve az intelligensebb párbeszédopcióknak köszönhetően), frankó kis gondolati hátteret teremtettek a "sötét úthoz" is, és egy érthető filozófia mentén lehetett sithként viselkedni, s nem szimpla "keménycsávó-menődumás-gonosz erőcsávó vagyok" szinten mozgott a "sitheskedés".

De a legnagyobb pc-s játéktörténeti b@zdmeget nekem az első rész jelenti a mai napig. Még szerencse, hogy nem spoilereztem anno előre magamnak, így páros lábban tökönrúgás és állkoppanás kombinációját nyújtotta egyidejűleg a sztori fordulása (nem kell ecsetelnem, hogy minek a kiderülésére célzok). Ráadásul a hozzá kötődő bejátszásban is mesterien vágták össze a játékban addig valóban elhangzott párbeszédeket, így ütött igazán a dolog. Szvsz PC-s játéktörténelem egyik legdurvább sztorieleme és húzása szerintem (Persze abszolút pozitív értelemben)

Endure. In enduring, grow strong.

A második rész nekem annyira nem nagy kedvenc, sőt. Konkrétan emlékszem, hogy első kitolásnál nem is tetszett, és utáltam mint a szart. Túl lassan indult be, a sztorival túlzottan nagy volumerű dolgot akartak alkotni, de helyette eléggé kusza és zavaros volt, de aztán az évek múlásával, amikor egyre többször toltam ki, egyre jobban bejött. És bár még mindig nem éri el nálam az első rész szintjét, de már simán szeretem azt is.

Az lenne a világon a legnagyobb business, ha mindenkit megvennék annyiért amennyit ér, és eladnám annyiért amennyit hisz magáról!

+1!

Nem ezt játszom, de brutáliasan nagy übergiga kedvencem mindkettő!

"....money talks, and bullshit runs the marathon." /Chris Carter: Hunting Evil/

Star Wars Knights of the Old Republic. Kedvenc Star Wars játékom ever! Bár a bűvész trükkök ellenére, bizonyos időközönként kifagyott (win 7, én így szeretlek), de még mindig hatalmas élmény ez a játék. Bele is kezdtem még tegnap a The Sith Lords-ba is.

Az lenne a világon a legnagyobb business, ha mindenkit megvennék annyiért amennyit ér, és eladnám annyiért amennyit hisz magáról!