"Meg azt, hogy ilyen biszem-baszom nyelveken sem beszélnek, a turista ne is próbálkozzon, előbb tanuljon meg magyarul."
Na, ezzel a hozzáállással viszont sose értettem egyet. Mármint azzal, hogy mi igazodjunk a turistákhoz, és ne a vendég a vendéglátóhoz. Jó, mondjuk az angol valóban a de facto világnyelv, a vezető közvetítőnyelve a népek közti kommunikációnak, így ebben a helyzetben helytálló a megjegyzésed, de ezt más esetekben nem lehet elvárni. Szerintem ha már valaki kinéz egy idegen földre, ne lepődjön meg azon, ha nem ért mindent, egy-két szót, alapvető mondatot esetleg meg is tanulhat az adott ország nyelvén. Szóval ha én mondjuk Mongóliába kimennék turistáskodni, egyáltalán nem várnám el azt, hogy mindenki az én akaratomat lesse és az én javamat szolgálja minden mozdulattal, hanem elfogadnám azt, hogy nekem kell igazodnom egy másik nép nyelvéhez.
...
Ettől függetlenül ez még mindig az egyik legcsodálatosabb önkifejezési mód, amivel idáig találkoztam.
Titokzatos, logikai játékra invitáló, humoros, egyedi, de mindenek felett: facepalm-indukáló. 
