Assassin's Creed 3

Annyiban módosítom a véleményemet, hogy onnantól kezdve, hogy Haytham és Connor találkoznak, látványosan ugrik a történet és a cutscene-ek színvonala. Ez kellemes meglepetés volt.

Azon kiakadtam, hogy a nagy találkozást is sikerült rosszul megírni, mivel ezek ketten úgy viselkedtek, mintha két hete, egy veszekedésbe torkolló családi ebéden váltak volna el egymástól, de az utána következő vitatkozós-kioktatós párbeszédeik jók lettek. A "nincs fekete-fehér oldal ebben a küzdelemben" motívumot is sikerült végre jobban kidomborítani, és ezúttal a függetlenségi háborún sem akartam elaludni.

Viszont beragadtam egy ocsmány bugba a (talán a) tizenegyedik felvonásban, ahonnan se előre, se hátra (Desmond szó szerint beleragad a falba), úgyhogy kezdhetek patchekre vadászni.

Az egyik ilyen nagy fa kimaradt, és csak télen kerítettem sort a megmászására. Most, hogy a lombkorona nem takar, megállapítottam, hogy igazatok van, valóban volt alatta egy puha kupac, amibe bele lehetett ugrani.

A kilencedik felvonásnál tartok, és már alig várom, hogy vége legyen. Ha ezzel a lapos, kihagyott ziccerekkel teli sztorival kezdtem volna az ismerkedést az AC világával, akkor lehet, hogy bele sem néztem volna a többibe.

A modern szál nem valami izmos, de még így is szívesebben lógok a barlangban, mert Shaunnak legalább van egy konzisztens személyisége és gondolatai, ami nem igazán mondható el a 18. századi szereplőgárda kilencven százalékáról.