Mivel már csak az első rész és a Revelations vannak hátra (meg esetleg még a Liberation), ezért valamikor sort fogok keríteni Altair kalandjaira is. Legfeljebb csak a főszálra koncentrálok majd.
A Brotherhoodot még egy kicsit gyűröm, kimaradt pár küldetés, amiket szeretnék befejezni.
Mindamellett, hogy nagyon sok órát elszórakoztam vele, nem vagyok száz százalékig elájulva tőle. Röviden úgy tudnám megfogalmazni, hogy ez egy fantasztikus játék lehetne, ha
1. pár minijátékot leszámítva nem egyetlen helyszínen játszódna (imádom Rómát, de jóból is megárt a sok, körülbelül a játék közepétől teli volt a hócipőm az egész várossal), és
2. valami normális történetet is írtak volna hozzá. (Desmond része érdekes volt, ahogy Ezio emlékei is, a többi viszont... meh. Az AC2 határozottan összeszedettebb volt.)
Ezt a két apróságot leszámítva tetszett. A boltokat és a csapatépítést kifejezetten imádtam, és az AC2 meg az ACB után kifejezetten sajnálom, hogy az AC3-ból és az AC4-ből kimaradtak azok a fasza sírok. Rendben, aláírom, hogy nem lehet mindig minden játékmenetet egy kaptafára felépíteni, de az AC3 egyhangúságán kifejezetten sokat segített volna, ha Connor is felfedez pár ősi mit tudom én, indián vagy Első Civilizációs barlangot.
