A Walther R99 jóval kisebb mennyiségű változtatást tartalmaz az eredetihez képest, mint hasonló nevű öntöltő társa. Itt is megtaláljuk a kettős működésű (double action/single action) Smith and Wesson elsütőszerkezetet, mely túl sokat nem változott az utóbbi száz évben. A kakasba rugóztatva épített ütőszeg helyét a tesztfegyveren a tűzfalba beépített külön alkatrész vette át (noha a korai La Chasse-modellek esetében a hagyományos kakaskialakítás is előfordult). Az újabb megoldással elvileg lecsökkent az ütőszegtörés valószínűsége.
Az elsütőbillentyű és a kakas felületkezelése kéregedzett, azonban a korábbi forgácsolásos megmunkálás helyett ezek már az anyag- és költségtakarékosabb precíziós öntési eljárással készültek, így felületük jóval érdesebb. Ugyancsak nem szemet gyönyörködtető – bár funkció szempontjából lényegtelen –, hogy több helyen látszik az öntőforma kerek átömlési furatának nyoma az elsütőszerkezeten. Az leejtés esetén bekövetkező véletlen elsütéstől passzív ütőszeg-biztosítás véd itt is, mint csaknem minden modern forgón. Az elsütőszerkezethez a tok jobb oldalán levő fedél három csavarjának lecsavarása után lehet hozzáférni, de
– hacsak nem törjük azt valahogy darabokra – erre semmi szükség. A hat darab .357 Magnum töltényűrt tartalmazó dob balra fordul ki, a tűzfal bal oldalán levő recézett gomb (újabb design szerinti) előrenyomása után. A dob teljes hosszúságú ejektorrúdja elöl is reteszelt.
A 3 hüvelykes cső kevésbé gyakori a Combat Magnumok esetében – a 2,5" és 4" sűrűbben fordul elő –, azonban itt pont az ideális a felhasználási célt tekintve. Itt ugyanis nem egy állandóan, teljesen rejtve viselt önvédelmi fegyverről van szó – ez indokolná a legrövidebb csövet, de nincs is szükség különösebb céllövő teljesítményre. A 3"-os csőhöz ráadásul társítható a 4"-os változat teljes hosszúságú ejektorrúdja, ami a hosszú .357 Magnum hüvelyek problémamentes ürítését jelenti. A pontos lövést szolgálja a fegyveren az állítható mikrométeres nézőke, és a magas, narancssárga betéttel kontrasztosított célgömb. A Waltherre a kétféle feliraton kívül a különleges markolatkialakítás utal. A meglehetősen hosszú – talán kissé aránytalanul is – műanyag/gumi markolat a P99 pisztolyéra hasonlít ujjbemélyedéseivel, és cserélhető hátsórészével is. Ez utóbbiból két darab jár a fegyver rendkívül igényes tároló/hordtáskájában, a nagyobbik méretű valóban csak a hatalmas kezűek igényeinek felel meg.
A Walther R99-t a vadászmezők helyett egy kevésbé romantikus lőtéren volt szerencsém gyakorlatban megismerni. Önvédelmi 10 méteres távolságon teljes töltetű, 125 graines lövedékkel szerelt .357 Magnum lőszerrel nagyon kellemesen teljesített, pontosan a célzott pontra hordva még revolverezve sem lőtt 8–10 centinél nagyobb szórást. A rövid csőből adódóan persze egészen látványos tűzijáték keletkezett, de a nagy tömegű, 980 grammos, teljesen acélépítésű revolver jótékonyan tompította a hátrarúgást. Ugyancsak jól bevált kétkezes lövésnél a futurisztikus markolat, de egykezes lövésnél kissé nyomta az íve a hüvelyk és mutatóujj közti területet.
25 méteren már a jóval emberbarátibb .38 Special wad cutter céllövő tölténnyel tettem próbára a „vadász-Walthert”. Ezekkel a lassú töltényekkel kissé lefele hordott, amit megpróbáltam kompenzálni, de túl szép eredmény így sem sikerült, 6 lövés szórását 10 centi körülire becsülöm, ami persze a fegyver tervezett felhasználási területét tekintve több, mint elegendő (a négy- és kétlábú vadak többsége 10 centinél nagyobb...). A K-tokméretű .357 Magnum Smith and Wessonok és hasonló revolverek hátrányaként azt szokták felróni, hogy teljes töltetű Magnum-lőszerekkel 3000–5000 lövés közt van valahol az élettartamuk. Természetesen az esetek többségében úgyis a töredék akkora teljesítményű .38 Spec. lőszerekkel használják ezeket.
Kaliber infó!
D E E P R I V R ✪ soundcloud.com/deeprivr
