), eddig 40 órám van benne, gyorsbenyomás.
A KCD egy kiváló játék, de jelen állapotában nem egy jó játék. A hangulata, a középkori élet megjelenítése közel tökéletes, és számomra ez elviszi a hátán az egészet - mert azért, legyünk őszinték, van mit hurcolni. A játék fájón optimalizálatlan, némileg bugos, a történetszál eddig a "jópofa és szellemes"-től a "klisés és gyenge"-ig ívelt, itt-ott átgondolatlanságokkal vagy egyenesen ordító logikátlanságokkal (pl. a történet szerinti orgazda quest-ben egy bizonyos lopott árucikket kér tőled, a továbbiakban ugyanabból a cikkből a feleslegedet viszont nem veszi át, mert lopott; de a Courtship szál is egy érdekes megvalósítást, avagy meg nem valósítást kapott), egyszerűen kritizálható és egyébként is inkonzisztens mentési rendszerrel (pl. elvileg alvásnál mentenie kéne a játéknak, gyakorlatilag nálam valahogy két egymást követő esetben sem mentett, amikor a malomban, erre oda sem figyelve Theresa ágyán aludtam [...csak az ágyán!
] a sajátomé helyett), satöbbi. A harcon ugyanazt látom, mint mondjuk a fegyverek élezésén; a minijáték, vagy tágabban a játékelem roppant szellemes és papíron k*rva jól fest, láthatóan szerelemgyerek, csak amikor össze is kellett volna rakni az egészet, valahogy bent maradt egy rakás él, szálka meg kiálló szög. A karakteranimációk darabosak, párbeszédnél a szereplőt nem követik le, a metakommunikáció mulatságosan és zavaróan elnagyolt.
Majdnem azt is meg merném kockáztatni, a KCD akkor teljesít a legjobban - és olyankor talán már-már megközelíthetetlenül - amikor nem akar mindenáron pofázni, csak hagyja, hogy nézegesd. Amikor felkelsz, felveszel egy rosszabb köznapi göncöt, felmarkolod az íjat, kimész nyulakat lőni, karbantartod a felszerelésed, leülsz a padra egy sörrel és egy könyvvel, nézed a szénégetők munkáját, ilyesmik.
Mondjuk úgy, hogy nálam a Witcher 3 legyen 9,5; úgy a KCD most nyolc és fél, ha pedig rommá peccselik, meglesz a kilences, aláhúzva, de csak zöld tollal és egyszer.
Annyit még mindenképpen hozzátennék, hogy ha valamiért díjaznám a játékot, az az UI. Nem is feltétlenül az ergonómia miatt, hanem ahogy kinéz. Elképesztő. A látványvilág, a hangulat, a zománcozott időkerék, a cselesen zoomolható térkép, a lexikon képei - művészet, komolyan. Művészet. A pályatervezés szintén erős döntős.
