. Nekem eleve Bp-en kellett vezetnem, mivel itt éltem világ életemben, igaz az is, hogy kertvárosban, észak Budán. Mai napig gyűlölök bemenni a belvárosba, de nem opció, főleg munka miatt nem. Gyakran napi szinten 2-3 projektre kell kimennem, és sokszor utazom vidékre is. Én is azt tudom mondani, hogy csak az idő, és a vezetéssel töltött órák száma segít! És még valami fontos: bármi történjen, nem szabad annyira megijedni, hogy utána az ember ne üljön vissza a volán mögé! Eleinte az ember fix útvonalakat tanul meg, de hamar rákényszerül az alternatív útvonalak keresésére, és persze a rögtönzésre. Könnyű átlépni az 50-et, a 70-et és bármennyit, sőt, a záróvonal sem kerítés . A parkolás lehet para, de mindig sikerül megoldani, max megy az ember egy-két kört. Az ismeretlen helyekre való elnavigálás is idővel napi rutin lesz. Főleg, ha az ember időre rohan. Aztán már utassal, sőt, gyerekkel, családdal is simán megy az ember bárhova. Nekem a mostani kocsim (Mazda CX-5, 2017) a negyedik autóm, de a Zasszony autóival együtt a hetedik. A szüleimével együtt eddig cca. tizenhárom kocsit vezettem a családban az elmúlt 23 év alatt, és néha öcsém kocsijait is elvittem. Alapból nem szívesen vezetem más autóját, és szívesen ülök be utasként is lazulni, nézelődni. Volt jó pár manuális váltós kocsink, de először szüleimnek - illetve már sajnos csak anyunak -, és immár nekem is az autómata váltó áll kézre leginkább. Egyszerűbb, eggyel kevesebb a pedál, nem kell nyúlkálni a váltókarhoz. Fura módon nekem soha nem okozott gondot a kétféle váltó közötti átállás, nem fékeztem irdatlan nagyokat, mert a féket nyomtam a kuplung helyett. Jó dolog a vezetés, érdemes begyakorolni - már csak azért is, mert előnyt jelenthet (és némi plusz pénzt) munkavállalóként. Azért az veszélyes volt régebben, amikor autós játékkal játszottam hosszabb ideig, mielőtt beültem a kocsiba 
. De amióta gyerekeim vannak, jóval óvatosabb vagyok. Azért a lendületes tempót szeretem, és kis ráhagyással tartom a sebességhatárt is, de alapvetően nem szoktam állat módjára tépni, sőt, a tahó sofőröket kifejezetten rühellem. Lényeg a lényeg: ülj be a kocsiba amikor csak tudsz, ha van tapasztalt segítő, eleinte vele, aztán megjön a rutin, és egyszer csak azon kapod magad, hogy minden totál természetesen megy már . Amúgy én is hasonló cipőben járok most, csak én a drónokkal - egy hete szombaton végeztem el az alap drónpilóta képzést. Már csak rutint kell szerezni, így holnap is megyek egy barátommal gyakorolni. Hamar össze kell kapjam magam, mert immár munkaköri követelmény és vezérigazgatói elvárás a drónozás, amit nagyon hamar "élesben" kell majd csinálnom ezután... "....money talks, and bullshit runs the marathon." /Chris Carter: Hunting Evil/
