Amíg az Államokban és a nagyvilágban nagyban nyomulnak a trilógiák, háborús filmekből több egy rakás készült csak az USA-ban, addig Európa csöndben összefogott és csinált egy filmet a második évezred második felének legnagyobb hódítójáról.
A kb 6 és fél órányi film, ami Napóleonról szól TV-re készült, tehát moziban nem mutatták be (én 3 trilógiába vetítettem volna és a plusz jeleneteket tettem volna így bele).
A film hatalmas költségvetésű volt, több ország is részt vett a munkálatokban: Lengyelország, Spanyolország, Egyiptom, Oroszoszág, Ausztria, Magyarország, Németország. Statiszták ezrei harcoltak a hódító mellett és ellen, mindennek eredménye, hogy a TV-re készült film jelenetei simán überelik a GYU középső epizódját vagy bármelyik Hazafi típusú háborús film csatajeleneteit.
A monumentális alkotás Napóleon fiatal korától, a századfordulótól indít (illetve a visszaemlékezések a végén) és tart haláláig. Most leszögezem: szerintem nagyon jó lett a film, csak kissé Hollywoodosan egyszerű és franciásan önistenítő.
Hogy részleteiben tudjam tárgyalni, mik nem tetszettek, először elmondom, miért szúrtak azok szemet. A film mintegy 400 perce sem volt elég hogy minden részletre, eseményre kitérjenek a készítők, mégis megpróbálták Ez igencsak megizzaszthatta a nézőket: aki nem francia vagy nem olvasta a könyvet kb 15percenként kémlelheti valamelyik történelmi lexikont, hogy most mi is történt, szörnyű káosz az eseményláncolat-ábrázolás, s nagyon fontos események kimaradtak, irreálisan sőt hamisan lettek ábrázolva.
A kiváló csatajelenetek minőségben télleg odavernek mindent: hatalmas tömegek, ágyúk, lovasrohamok, magunk is Napóleonként átláthatjuk a terepet és a hadsereget, láthatjuk a kor tökéletesen hű harcmodorát és taktikáját. Azonban a csatáknak se eleje se vége. A bárgyú mosolyú szerintem idétlen Napóleon-figura parancsai tűnnek a legkevésbé hitelesnek, olyan Hollywoodian dolgozik, majd kifejtem mit értek ezalatt. A 3. részre már biztosan meg lehet unni a csatajeleneteket, pedig bőven tartogat még minőségi csatákat az utolsó rész is! Csakhát egy pillanat alatt a csata közepén vagyunk, Napóleon parancsol, a marsallok, tábornokok lerohanják az ellenséget, és mintegy PC-s játék, villámgyorsan széthullik az ellenség, majd képváltás, és megint Párizsban vagyunk, egymillió eurós jelenet jócskán megvágva. Megfelelő fel- és levezetés nélkül csak fel-le rohangáló (látványosan fel-le rohangáló) egységeket látunk összesen kb 2 és fél óra terjedelemben.
Napóleon alakjával csak egy bajom van: nem jó színészt választottak. De ezt tetőzte az az a bárgyú mosoly, amit 6 órán keresztül látunk megállás nélkül. Látjuk Napóleon felemelkedését és bukását, szerelmeit, bánatait, de csak események tükrében, az arcáról egyszerűen semmi nem jön le, semmi érzelmet nem tükröz. Aztán: az átirat hibája, hogy van egy esemény: xy tábornok szól, hogy mittudomén: "felség, az oroszok furcsállják, hogy nem mutatkozi meg, bújkál a seregével. Gyávának hiszik" "Jólvan, AKKOR megtámadom a poroszokat Jénánál!" Idétlen, oda nem illő mondatok hatására hirelen, megfontolatlannak tűnő felkiáltásokkal nyeri meg az összes csatáját Napóleon, mert ő akkora zseni, hogy hirelen felindulásból népeket igáz le, tábornokai pedig egytől-egyig mind hülyék, gyávák.
Aztán: a végét leszámítva a lényeg hiányzik a filmből: Napóleon, az EMBER. Lelki és politikai karrierjének összefüggéséről, mély érzelmekről szó nincs, nem tudni, hogy hogy változik meg 20 év alatt, mialatt kisfiúból tábornok, császár, megalázott császár lett. Az összes nővel úgy flörtöl, mint egy Hollywoodi filmben mondjuk Stifler, de még őnála is hamarabban szerzi meg a nőket, pl. a lengyel lány ilyet szól: "a mai napon nem gondoltam lengyelországra, te voltál a hazám!" No igen, pedig Maria nagy hazafiként megy Napóleonhoz, s a hazáját is megtagadja a farkáért.
Egyébként minden szereplő egysíkú, egy fajtából való, egyértelműen negatív vagy pozitív. Taleront, az érsek a GYU kígyónyelvűjénél ezerszer gonoszabb, hátsó szándékúbb, nyalógép, szinte főgonosszá teszik, hogy a császár fölötte is nyerhessen erkölcsi háborút. A rendőrminiszter, az anyja, a császár, a Bourbonok, mindenki a gúny tárgya.
Az orosz cár is nyalógépnek van beállítva, Napóleon mindenkit tegez, mindenkivel kiabál, és mindenki meghajol előtte. Egy dolog: azért a császárról és a cárról van szó, szó nincsen arról, hogy ketten, személyesen beszélgessenek, ennek megvoltak a saját formái, s nem igaz, hogy Napóleon ezeket felrúgta.
A spanyol király és fia az egymást cseszegető disznó böfögő röfögő zabagépekhez nem tudom, hogy a spanyol nézők mit szólhattak, hát kicsit túlzásba vitték a mi persze franciák vagyunk-féle gúnyolódást. IV Károly mintegy varangy. És hogy Napóleon egy szóval, nem hivatalon tárgyaló stílusban küldi el zabálás közben a spanyol trónról a királyt és fiát, no ilyen nincs és sosem volt.
Mária Lujzát 15 perc alatt lefektette egy szeretlek téged! mondtattal? Télleg nagy 'hódító' volt! De a csatatéren már kisebbnek bizonyult, főleg hogy nem vívott meg olyan csatákat, amelyek azért mégiscsak megtörténtek, s sorsdöntőek voltak. Ha a forgatókönyvíró izgalmassá akarja tenni egy csata végkifejletét, egy ilyen mondtat hangzik el: huhh, közel voltunk az összeomláshoz. Kész, letudva.
Szintén téves az, hogy Napóleonra gyújtották Moszkvát az oroszok. Ha úgyis elvitték az élelmet meg a muníciót, 1. miért kell saját székvárosukat porig rombolni, 2. miért kell a robbanóanyagot Moszkva felrobbantásához hátrahagyni, ha úgyse tesznek kárt a fr. hadseregben.
Napóleon vereségei is mind erkölcsi győzelmek, ami nem igaz, Napóleon a végén Hitler kiskatonáinál is fiatalabbakat vetett be, de oroszország bukását pl abszolút kihagyták.
1813-ban az orsztrák herceghez így szól: "hogy van az öreg Feri?" A finomlelkű franciák igazi modora ez?
A film végére berakták gyerekkori képeit, mintegy jelezvén: a kemény kiképzés meg a csengetőzés miatt lett hódító. No, ezt nem is tudtam.
Összefoglalásképpen elsősorban a csaták időbeli kidolgozásával, Napóleon személyének kidolgozatlanságával és a francia felsőbbrendűséggel (varangy spanyol, öreg Feri, szat Talerant stb).
Mégis azt mondom, hogy mindent összeadva, a hibákat a film lendülete, a látvány és a kiváló negyedik rész elnyomja, ezért mondom, hogy jó film, csak én, történelem-mániás akadtam ki egy-két-három nagyon lehetetlen jeleneten.
Nagyon tetszett Josefine, első feleségének személye, bátyja, tetszettek a harci jelenetekben a hadtestek beállításai, a csaták összességében télleg az eddigi legjobbak. Nagyon sok embert nagyon profin mozgatnak. Párizs, a palota és környéke is korhű, és mondanom sem kell: a hangulat kiváló, magával ragadó, a korba helyez minket, és Napóleon szemével látva szinte azonosulunk az eszménnyel és a néppel.
Remélem lesz DVD verzió (magyaroknak is), hiszen jó hanggal és képpel télleg magasra állítaná a márcét a jövő történelmi film készítőinek.
U.I. A történelmi Napóleon egy őrült zseni volt. Én nagyra tartom, bevállalta az oroszokat, kiváló taktikus volt (nem mint a filmben: másodpercek alatt határozott, pont ellenkezőlen: nagyon megfontoltan cselekedett.) De Napóleon sikeréhez egy erős hadsereg és egy gyenge uralkodói réteg kellett, így lehetett valaki, így lehetett császár. Őrült, mert világhódító terveiben nem számolt azzal, hogy Európa soketnikumú, a nemzetállamok kialakulásának előszelekor pedig mindenkit hazájára haragítva gyakorolta a hatalmat Európa felett. Napóleon ezzel télleg 500 év legnagyobb hódítója lett, de szerintem senki nem gondolja komolyan, hogy akkora hazafi volt, mint a filmből kitűnt. Hisz nem is francia származású volt, s világhódításával tudatosan Franciaország ellen harcolt: a nagy hódítókat száműzik, de hazájukat súlyosan megbüntetik. Napóleon tudta, hogy őnélküle a francia nép rácsesz, de egy idő után vele is.
"A bölcselet csupán költészete azoknak, mikről még nincsen fogalmunk" M.I.
