The Legend of Zelda: Breath of the Wild [hozzászólások]

Pedig nekem annak a felfedezése, hogy lehet lovat befogni, iszonyatosan nagyot dobott a játékélményen, talán az volt az első, ahol igazán "transzcendens" élménnyé vált a játék! És igazából elég egyetlen lovat befognod, utána örök életig a tiéd, szóval annyira az szerinten nem egy nagy odafigyelést vagy tervezést igénylő dolog.

Az inventory kérdés valóban nagyon durván farmolósnak tűnhet, de emlékeim szerint (kb. fél éve játszottam ki, azt hiszem) nekem úgy igazán sosem okozott nagy frusztrációt. Mindig, ha mentem valahova, csak-csak belefutottam a korok magokba, szinte mindenhol van, és amit ilyen módon - tehát nem szándékos utánamenős gyűjtögetéssel - összeszedtem, bőven elég volt ahhoz, hogy ne érezzem szűkösnek a tatyómat.

Mindenesetre nagyon örülök, hogy bejön - bennem az is felmerült már, hogy újratolom, de azért ez tényleg egy kb. 120 órás időbefektetést igényel, legalábbis az első végigjátszátom alapján...

My father was brutally murdered last week, and it's only now that I can look back and laugh.

Idén vettem először Nintendót, ez az első Zeldám.

Hogy ajánlom-e bárkinek? Nem.
Csak akkor, ha egy felnőtt embernek nem probléma, ha Witcher 3 szintű ráfüggést produkálva, szociális életet az elvárható minimumra szorítva, még álmaiban is stratégiát tervezve játszik heteken át, mert akkor viszont nagyon is ajánlom.

Olvastam évek óta mindenfele a hozzászólásokat, de nem akartam elhinni, hogy mennyire jó élmény a BotW. Idén januárban unalmamban (PS5 soká lesz, nincs is rá izgalmas játék, a laptopom meg attól melegszik, ha megnyitok egy wordöt) vettem egy Switchet, rá pedig a Zeldát, de egy óra után félretettem, hogy nekem ez így most nem jön be, a fene fog a staminával kínlódni, almát szedni meg sütögetni, a bevezető terület is unalmas, majd egyszer később folytatom.
Több hónap eltelt, addig letoltam a nagyon szórakoztató Zelda-klón Immortalst, és megjött ismét a kedvem az eredetihez. Nos, ennek kb. két hete, és azóta ki sem látszom a játékból. A terep tényleg eszméletlenül gigantikus, rengeteg felfedeznivalóval, a fejlesztés, a főzőcskézés és a stamina-menedzsment valójában jó móka, a karakterek cukik, a fejtörők jók, a környezeti tényezőkre nagyon kell figyelni (miért van ennyi vihar, grrr), és a csaták is kellően emelik a pulzusszámom. Rengeteg találékonyságot igényel a játék, amit nagyra értékelek.

Messze még a vége, két divine beast és a master sword már megvannak, a páncél háromnegyede kész, de az emlékekkel sehol sem tartok, össze kellene lapátolnom további tízezer pénzt, plusz fel kell tárni még laza 80 shrine-t.

Persze vannak olyan elemek, amiket nagyon nem szeretek. Az, hogy a kard, pajzs és íj pár ütéstől szétesnek, elég bosszantó, de értékelem, hogy állandó tervezésre kényszerít, nem a legjobb fegyveremmel megyek neki pár bokoblinnak, van, amit eldobok, hogy mást felvehessek, rendben. Nade az inventory slotok száma nagyon szűkös, és itt jön az én bajom… a fejlesztéshez szükséges korok levelek gyűjtögetése a fárasztó farmolás kategóriába esik. Igen, nagyon aranyosak a kis levelek, ötletesek a fejtörők, de amikor belegondolok, hogy két óra alatt összeszedtem ötöt, és a következő slot fejlesztéséhez mondjuk már 23 kellene, meg hogy van a játékban összesen valami 900 darab, én pedig már hatvan darabért vért izzadtam…
A lovakkal/istállókkal való bohóckodásra is azt mondtam, hogy jó, akkor inkább mindenhová gyaloglok/futok.