The Legend of Zelda: Breath of the Wild [hozzászólások]

A páncélok többségét én is elengedtem, a soldier's setet hármas szintre felhúztam (hú, hányszor haltam meg egy-egy hinox segge alatt, hogy aztán ne is dobjon nekem hinox gutot), és a lopakodós ninjacuccot használom még néha, de azt is csak az első szintig vittem el. Az időjárás miatt beszerzendő ruhákat a megfelelő helyszíneken felveszem, egy-egy szintet azokba is beletoltam, de amint lehet, visszaveszem a jó magas védelmet nyújtó soldier's setet. Ha maxra tolom őket, akkor sem lesznek olyan ütősek, mint az, ami már megvan.
Fél szemmel láttam, hogy van egy guardian set, de még nem érzem az erőt arra, hogy kifejlett guardianokat farmoljak. A földhöz kötötteken gyakorlom a parryt, de a mozgók, és pláne a repülők elől menekülök.

Ja igen, amit még dicsérni akartam: tetszik, hogy a tornyokért is keményen meg kellett küzdeni, nem csak úgy odamegyünk és lazán felmászunk rájuk.

(Zene: +1)

Bocs a dupláért, de ez lemaradt: nekem egyedül, ami farmolós volt nagyon egy idő után, és fel is adtam, az a különböző ruhák és páncélzatok upgrade-elése és kimaxolása. Mondjuk itt is az volt, hogy volt egy-kettő, ami egyértelműen fontos volt (nem akarok spoilerezni, nem tudom, mennyire ástad ebbe bele magad ezen a szinten, de bizonyos ruhaszettek jó kis bónuszokat adnak), és azokat igyekeztem kimaxolni, amennyire lehet, a nagyját meg szimplán csak a tudat miatt begyűjtöttem. Azt hiszem, minden megszerezhető ruhát összeszedtem a játékban, de ezek egy részét tényleg csak amiatt, hogy elmondhassam, hogy ezt megtettem De amikor ilyenek voltak, hogy kell két sárkánypikkely meg 30 békaláb meg nemtommi a következő upgrade-hez, akkor tényleg inkább folytattam a main questet...

Viszont összességében a lényeg: nekem a Zelda-játékok világa, bármelyik, amelyikhez eddig szerencsém volt, összehasonlíthatatlanul édes és utánozhatatlanul magával ragadó, egyelőre alig van játék, amivel össze tudnám vetni ezt a fajta igazi "emberi" játékélményt, amit ezek nyújtanak. Ennek egyik jelentős része amúgy a zene, ami a Breath of the Wildban is egy külön regényt megér - kiráz a hideg most is, ha rágondolok egy-egy dallamra vagy bizonyos klasszikus Zelda-melódiák újrahangszerelésére. Ezek a japánok iszonyatosan tudják a dolgukat.

My father was brutally murdered last week, and it's only now that I can look back and laugh.

Pedig nekem annak a felfedezése, hogy lehet lovat befogni, iszonyatosan nagyot dobott a játékélményen, talán az volt az első, ahol igazán "transzcendens" élménnyé vált a játék! És igazából elég egyetlen lovat befognod, utána örök életig a tiéd, szóval annyira az szerinten nem egy nagy odafigyelést vagy tervezést igénylő dolog.

Az inventory kérdés valóban nagyon durván farmolósnak tűnhet, de emlékeim szerint (kb. fél éve játszottam ki, azt hiszem) nekem úgy igazán sosem okozott nagy frusztrációt. Mindig, ha mentem valahova, csak-csak belefutottam a korok magokba, szinte mindenhol van, és amit ilyen módon - tehát nem szándékos utánamenős gyűjtögetéssel - összeszedtem, bőven elég volt ahhoz, hogy ne érezzem szűkösnek a tatyómat.

Mindenesetre nagyon örülök, hogy bejön - bennem az is felmerült már, hogy újratolom, de azért ez tényleg egy kb. 120 órás időbefektetést igényel, legalábbis az első végigjátszátom alapján...

My father was brutally murdered last week, and it's only now that I can look back and laugh.

Idén vettem először Nintendót, ez az első Zeldám.

Hogy ajánlom-e bárkinek? Nem.
Csak akkor, ha egy felnőtt embernek nem probléma, ha Witcher 3 szintű ráfüggést produkálva, szociális életet az elvárható minimumra szorítva, még álmaiban is stratégiát tervezve játszik heteken át, mert akkor viszont nagyon is ajánlom.

Olvastam évek óta mindenfele a hozzászólásokat, de nem akartam elhinni, hogy mennyire jó élmény a BotW. Idén januárban unalmamban (PS5 soká lesz, nincs is rá izgalmas játék, a laptopom meg attól melegszik, ha megnyitok egy wordöt) vettem egy Switchet, rá pedig a Zeldát, de egy óra után félretettem, hogy nekem ez így most nem jön be, a fene fog a staminával kínlódni, almát szedni meg sütögetni, a bevezető terület is unalmas, majd egyszer később folytatom.
Több hónap eltelt, addig letoltam a nagyon szórakoztató Zelda-klón Immortalst, és megjött ismét a kedvem az eredetihez. Nos, ennek kb. két hete, és azóta ki sem látszom a játékból. A terep tényleg eszméletlenül gigantikus, rengeteg felfedeznivalóval, a fejlesztés, a főzőcskézés és a stamina-menedzsment valójában jó móka, a karakterek cukik, a fejtörők jók, a környezeti tényezőkre nagyon kell figyelni (miért van ennyi vihar, grrr), és a csaták is kellően emelik a pulzusszámom. Rengeteg találékonyságot igényel a játék, amit nagyra értékelek.

Messze még a vége, két divine beast és a master sword már megvannak, a páncél háromnegyede kész, de az emlékekkel sehol sem tartok, össze kellene lapátolnom további tízezer pénzt, plusz fel kell tárni még laza 80 shrine-t.

Persze vannak olyan elemek, amiket nagyon nem szeretek. Az, hogy a kard, pajzs és íj pár ütéstől szétesnek, elég bosszantó, de értékelem, hogy állandó tervezésre kényszerít, nem a legjobb fegyveremmel megyek neki pár bokoblinnak, van, amit eldobok, hogy mást felvehessek, rendben. Nade az inventory slotok száma nagyon szűkös, és itt jön az én bajom… a fejlesztéshez szükséges korok levelek gyűjtögetése a fárasztó farmolás kategóriába esik. Igen, nagyon aranyosak a kis levelek, ötletesek a fejtörők, de amikor belegondolok, hogy két óra alatt összeszedtem ötöt, és a következő slot fejlesztéséhez mondjuk már 23 kellene, meg hogy van a játékban összesen valami 900 darab, én pedig már hatvan darabért vért izzadtam…
A lovakkal/istállókkal való bohóckodásra is azt mondtam, hogy jó, akkor inkább mindenhová gyaloglok/futok.