Innentől fogva felőlem a készítők vénásan tolhatják az arrakisi fűszert, amíg nem erőszakolják meg számomra megbocsáthatatlan módon a karaktereket, addig játszanak csak a Witcher homokozóban, én pedig elszórakozok a végeredményen. Azt az első évadnál feldolgoztam, hogy a könyves érzelmi csúcspontokat hiába várom (pár kivételtől eltekintve, mint a dzsinn vagy a cintrai vacsora), a második évadból megint kimaradt valami, amit vártam, de hol van ez attól a katyvasztól, amivé a GoT vált az ötödik évadtól, és ott egy idő után már nem volt könyv vagy játék, ami enyhítette volna a rossz szájízt.
És ahhoz a körhöz csatlakozok, akik szerint a fanfiction második évada még jobb lett, mint az első.



