Nekem tetszett. Összességében mindenképp. Van egy hangulata, a játék(ok) világát, atmoszféráját megidézi, a történet halad.
Kicsit szétbontom.
Karakterek: Megkedveltem Cirit, aki kijutott a kicsit érdekes damsel in distress fázisból, és elkezdte felvenni azt a jellemet, amit a W3-ból megismertünk. Geralt jó volt most is, rá kár szót pazarolni, mert nincs vele semmi gond, remek. Yen meg szuper. Van egy varázsa (pun intended) annak a csajnak, ellop minden jelenetet, amiben szerepel.
Mellékszereplők közül Jaskier továbbra is rém idegesítő, Vesemir úgy nézett ki, mint egy öreg perverz chopperes, de ezeken túllendülünk. Örültem, hogy új karaktereket hoztak be, Dijkstra megnyerő volt például.
A sztori: irgalmatlanul zavaró, hogy nem használnak egy 80 éve ismert módszert, a feliratozást. Hogy hol járunk. Cintrát felismerem a monolitról, de Oxenfurttal voltak gondjaim. Be kell valljam, a szupererős karakter elvesztette az erejét koncepciót mindig utáltam (Thor 1 például), így ez itt is zavart. Ez a Baba Yaga vonal egy agyrém volt. Nekem általában nem okoz gondot több szálat követni, de itt annyira sejtelmes minden, hogy az ember egy ponton túl simán csak sodródik.
Gondok: Az álomjelenetek. Túúúúúúúúl sok. Túl sok az álom, az illúzió, a ködös vízió, iszonyat vontatottá meg érdektelenné tesz szálakat meg történéseket. Gondolok a kunyhós öregasszonyra, a Ciri/Triss sétára, a táncikálásra a végén. Túl sok. Fele ennyi is sok lenne. és mivel úgyis tudjuk jól, hogy mi lesz, pláne fölösleges.
Gondolkodnom kell még rajta, meg emésztenem.
Tetszett, az biztos.
Baldur is blessed with invulnerability to all threats, physical or magical.
