Aztán nem kellett sok, hogy szembesüljek a korlátokkal. Itt azonnal nincs semmi, ha kell valami, egy merő szívás elintézni. Ha el lehet egyáltalán. Meg bármi baromságot kitalál a kormány, egyből át kell venni nekünk is. Most például, hogy nincs több home office. Jelen élethelyzetünkben ez kurva jól jött, de szerencsére a főnököm nagyon jó fej, azt mondta, hogy megoldjuk. De, hogy szinte mindenben visszafelé fejlesztik az országot... nem kell nyelvvizsga, nem lehet kibukni az egyetemről... egyértelmű persze, hogy arra megy ki a játék, hogy ne menjenek el az emberek külföldre. Csak így még több hülyének lesz felsőfokú végzettsége. De elkanyarodtam a témától.
Szóval mindenki teszi a dolgát, ki-ki a munkaideje kitöltésének megfelelő arányban, de nem igazi a közösség. Bár többször voltam én is rendezvényen, de csak olyanon, ami ingyenes és itthoni. Egy nyamvadt közösségépítő karácsonyi vacsorára nem futotta. Nem kell megszakadni, ez az előnye, de úgy egyébként...
Egy börtön. De bárhova mennék, már ezt érezném. Lejárt az ideje a 8:00-16:00 közti robotnak, a munkába ingázásnak, el van qrva az egész világ. Robotolsz éhbérért, hogy a gazdagok még gazdagabbak legyenek, miközben rojtosra szopatnak mindenféle adóval, parkolási kényelmi díjjal meg ilyen fordított faszságokkal. Kórházba is 500 Ft-ért járunk óránként, és persze minden MEGKEZDETT óra számít, ha 5 perccel lépem túl, akkor is. De úgy egyébként is hobbiból jár oda az ember, miért ne fizetne még azért is. Megint elkanyarodtam.
Ez az év sem lesz vidámabb, mint az előző. Még egy kutyát nem fogunk eltemetni, mert nem is vállalhatunk a feleségem betegsége miatt. Ez kikészít. Most jár hozzánk egy macska (szegény kutyánknak már a szaga sincs a területen), lányom tök jól eljátszik vele. Biztosan jót tenne neki is egy kutya, de idén szinte biztosan nem lehet. Ez a végeláthatatlan állapot, a börtön itthon is, egy átok. Egy wellness hétvégére nem tudunk elmenni, 2 naponta kezelése van az asszonynak.
Ez bizony másfajta mindent átjáró depresszió, mint amit te leírtál, de már híreket sem merek nézni, mert onnan is csak a tragédia árad.
Dark Archon
Majd 13 év állami alkalmazás után novemberben átigazoltam a versenyszférába. Valami elképesztő a szakadék a kettő között. Egyelőre nagyon örülök, hogy megléptem. Végre ismét van motiváció, hogy képezzem magam. Eddig is bőven lett volna rá időm és lehetőségem, de totálisan belepunnyadtam a középszerbe és nem tettem azért, hogy jobb legyen számunkra. Ezt azért sajnálom, de kár a múlton keseregni. 38 vagyok, szerettem volna még időben lépni. Meglátjuk mit hoz a jövő, egyelőre még kicsit félelmetes, hogy nincs többé biztos nyugdíjas állásom. De mindenki nagyon kedves és támogató, már kétszer kinn voltam külföldön is a két hónap alatt. Jó lesz ez!
Most pedig a versenyszférás melóval minden szabadidőmet a párommal vagy játékkal szeretném tölteni. Pedig nagyon vissza kéne térni az egészségesebb életmódhoz!!!
