Sosem voltam nagy LEGO-s, gyerekkoromban egy darab szettem volt, egy apró Dooku - Yoda set, amit nagy becsben őrizgettem, de a költözések során lába kélt. Aztán a Dűne megnézése óta rá voltam pörögve az ornithopterre, amit nyáron be is húztam. Azóta lett még egy Great Wave is, és pár hete, az utolsó pillanatban megvettem a kivont AT-AT-t. Mivel LEGO videojátékkal sosem toltam előtte, és most meg akartam, így a hype miatt ez volt a nyilvánvaló választás.
Jelentem, kijátszottam és ki-100%-oztam. Maga a játék gyönyörű, a helyszínek tökéletesen lettek beemelve a filmekből és óriási a bejárható terület. Mindenhol van valami kis tennivaló, irgalmatlanul sokáig tart mindent kiszedni. Maga a sztori nem volt túl hosszú, 15 óra alatt kb. végigértem rajta. Na de ami utána jött... Maga a sidequestezés, brickgyűjtés és challengezés egy 70-80 órás program, ami egy kiiiiicsit sok. Iszonyat chore érzés egy ponton túl, mert hiába vannak a gyűjthető elemek mind-mind okosan elrejtve, azért az a ~900 db nagyon időigényes.
Azt kell, hogy mondjam, megkönnyebbülés volt a végére érni. Utoljára hagytam a sztoriquestek újrázását és az azokban lévő gyűjtögetendő dolgok és megcsinálandó challengek összeszedését, és az kapcsolt le végleg a fun-vonatról és tett fel arra a szerelvényre, amelyik az azonnal letörlöm, amint megvan a platina állomásra vitt. Szép volt, jó volt. Többet sose veszem elő, de mindentől függetlenül egy nagyon chilles farmolást köszönhetek neki, sok podcastozással.
Baldur is blessed with invulnerability to all threats, physical or magical.
