állatkínzás börtön nélkül

Ilyen kisebb állatöléseket én is csináltam.PL a hangyákat vertem kalapáccsal.De ennél többet soha.Ezt kb hat éves koromra abbahagytam.Megértettem egy dolgot amit sokan még ma sem értenek.Azt,hogy az állatok is éreznek,félnek stb.Azóta békénhagyok minden állatot.Ha megyen előttem egy szarvasbogár nem lépek rá még ha le is esnék a fékelés miatt.Ha tudom,hogy az az álat hasznos akkor békénhagyom.Sőt ha olyan helyen van ahol esetleg vki eltapohatja akkor inkább elviszem vhova a fűbe.Lehet,hogy nektek ez már soknak tűnik,de én ilyen vagyok.Ilyenre neveltek és mert fiatalon olyan sok természetfilmet néztem megtanultam tisztelni az állatokat.Pedig még csak 15 vagyok és még néha javában ideges vagyok.Én az idegességet abban adom ki,hogy dolgozok.Megyek kapálok,zsákot hordok,seprek stb s közben morgolódok magamban.Aztán már el is felejtem mi történt velem előtte.Egyszer emlékszem az unokatestvérem madarakat lőtt.Seregélyeket akart lőni.Meglátott egyet a cseresznyefán.Mondtam neki,hogy ne lőjje le mert az nem seregély,de ő nem figyelt.Nem halgatott rám lelőtte.Majd a fa alatt láttuk meg,hogy egy cinke volt.Még élt.Ő felvette,folyt a cinkéből a vér.Nem tudtunk vele mit csinálni betette a fűbe.Tiszta vér volt a keze.Azt soha nem felejtem el.Azóta én is és ő is óvatosabbak vagyunk.PL ő azóta nem is lőtt talán madárra csak céltáblára.Jó lecke volt nekem is.Holott én nem is lőttem.Megpróbáltam egyszer én is lőni néhány seregélyt,de nem sikerült.Most pedig örülök neki,hogy nem lőttem semmit,nincs lelkiismeretfurdalásom.