A régi lakhelyünk egy kisváros kertvárosának egyik legszélső utcája.2 utcával arréb kezdődik a "magyar puszta".Az összes háznak szép, utcára nyílló kertje van, gyönyörű sövényekkel stb.
És most jön az álom:
Késő este volt, korom sötét, csak a hold világított.Én sétáltam az utcán.(úgy 6 évesen már ez furcsa)Találtam egy fekete macskát, akivel elkezdtem játszani.Egy ideog játszottam vele majd egy óvatlan pillanatban, akkorát rugtam bele hogy repült egyet.És ezután nem volt megállás.Állandoan kergettem rugdostam, ütöttem stb.Egyszer befutott egy kertbe, melynek sövénykerítése volt ami teljesen körbezárta az udvart.Kivétel egy helyen: itt 2 mellig érő betonoszlop szakította meg a sövényt, köztűk egy résnyi hellyel.Hogy hogy mentem be a kertbe azt nem utdom, de a lényeg hogy bentvoltam a macskával eggyütt.Megint megtámadtam a macskát, mire ő felszaladt(úgy hogy nem is láttam) egy közeli furgon tetejére.Én természetesen elindúltam utána.
A macska ott feküdt félénken a furgon tetején a halált várva.A már említett 2 betonoszlop azonban utamat állta.BESZORÚLTAM!!Nagyon kis rés volt közöttük.Próbáltam kiszabadúlni az oszlopok fogsásábol de nem tudtam.A macska ezt észrevette, felállt a szemei vérvörösen világítani kezdtek.És elindúlt felém.De olyan gyorsan hogy szinte látni se lehetett.Még miellött oda ért hozzám, mintha egy rendező remdezte volna az egészet, láttam az arcomat: BIZTOS HALÁL(ugyanaz mint a macskán volt).A cica odaért a lábamhoz és én sikítva felébredtem.
ENNYI
Ez az egyetlen álom amire majdnem teljesen emlékszem már kb 10 éve.Az az érdekes a dologban hogy tényleg utálom a macsakákat, de bántani nem tudnám őket.
Volt mégegy rémálmom, de arra már csak foszlányokban elmékeszem.Majd késöbb leírom azt is.
