MIT KELL TANKOLNUK 10 ÉV MÚLVA? BENZINT BIZTOS NEM!
Úgy tűnik, néha tényleg kísért a múlt. Már éppen elfelejtenénk a századelő füstöt okádó, nehézkes gőzgépeit, amikor egyszer csak jön valaki, és bejelenti, hogy a jövő autóit - természetesen egyéb alternatívák mellett - a gőz fogja hajtani! Ki hallott még ilyet?
Noha valóban rengeteg elképzelés született a holnap gépjárműveinek alternatív meghajtását illetően, a mai napig nem valósultak meg tömeggyártásra alkalmas innovációk.
Sokan a napenergia, illetve a hidrogén meghajtású autókban tudták volna a leginkább elképzelni magukat, ám a gyártási nehézségek, illetve a csekély hatásfok miatt a legtöbb mérnök nem lát túl sok esélyt arra, hogy a közeljövő futurisztikus járművei ezek az energiaforrásokat használják.
No meg már szinte közhely, hogy amíg van elég olaj, addig a meghatározó autógyártó vállalatok nem is igen törekednek arra, hogy drasztikus változásokat vezessenek be a már jól bejáratott és remekül jövedelmező ágazatban.
Glynne Bowsher azonban nem gondolja, hogy ha a veszélyes hidrogén és a ma még erőtlen napfény nem alkalmas a gépkocsik kellő energia ellátására, máris le kell mondanunk arról, hogy megszabaduljunk az egyre drágább benzinkutak rabságából.
A brit tervezőmérnök évek óta nagy tekintélynek örvend az autósok körében, hiszen az ő hathatós segítségével sikerült egy sugárhajtású, négykerekűvel - ez volt a ThrustSSC -, áttörni a hangsebességet, illetve olyan gépek építésében vett részt, amelyek szintén sorra döntögették a sebesség rekordokat.
Mint minden, extrém teljesítményeket igénylő eszköznél, ezeknél is kulcsfontosságú voltak a minél optimálisabb energiahasznosítási kérdések, így Bowsher is arra törekedett, hogy a sebesség növelése mellett, minél optimálisabb üzemanyag felhasználású autókat építsen.
Ő kapásból elvetette a sci-fi filmek kedvenc, metán, hidrogén, illetve nukleáris meghajtási elveit, hiszen ezek vagy veszélyesek, vagy jelen pillanatban még túlságosan csekély energiát szolgáltatnak ahhoz, hogy hétvégén gond nélkül vidékre kocsikázzunk a a családdal...
Bowsher meglepő módon a múltba tekintett és mintegy újra felfedezte a gőz elementáris erejét, az abban rejlő nagyszerű lehetőségeket.
Az elképzelés szerint a már mintegy évszázada elavult, külső égésű motorok jelenthetik az áthidaló megoldást addig, amíg a mérnökök megoldhatják a biztonságos hidrogén, illetve nukleáris üzemanyagok tárolásának módját...
A kutatómérnök és csapata által lelkesen építendő, Inspiration névre keresztelt jármű radikálisan új megoldásának a lényege az, hogy víz halad át egy gőzgenerátoron, ahol propángáz égetésével hevítődik fel 400 Celsius-fokos és iszonyatos nyomási energiával bíró gőzzé. A gőzt ezután egy kétfokozatú turbina négy fúvókájába vezetik.
"Egy turbinával hasznosítható a nyomás vagy a sebesség energiája. Ebben az esetben a nyomás energiáját nagy sebességgé alakítjuk, majd a gázáramlás mozgásba hozza a turbina kerekeit, melyek elkezdenek forogni - olyan ez, mint egy lekicsinyített erőmű" - magyarázta Bowsher. "Amint a forgási energia létrejött a turbinában meghajthatjuk vele a kerekeket, ami nagy sebességgel előre viszi a járművet."
A számítások szerint egy ilyen elven működő motor akár azt a 300 kilométer/órás sebességet is elérheti, amely eddig a versenyautók kiváltsága lehetett csak - ott is nagyságrendekkel nagyobb energia befektetésével.
Bowsher szerint amint szabályozható lesz a félelmetes erő adagolása, utcai közlekedésre is alkalmas gépkocsik tervezése, illetve kivitelezése is lehetővé válik. Addig azonban a csak a gyorsasági rekorderek réme lehet a nemsokára megépülő Inspiration, amely nevéhez méltóan talán a tömeggyártók figyelmét is felkeltheti...
A kicsi kocsi újra száguld - a jövőben?
Ha már adott a szabályozható, mondhatni, a nyers erőt megszelídíteni képes, a kőolajat megfelelő mértékben kiváltani képes alternatív meghajtás, a motorok méretét is radikálisan csökkenteni kell, hiszen egyes vélemények szerint a jövő városi autói afféle mikro-autók lesznek, amelyekkel, egyéb hasznosságuk mellett például jóval nagyobb lesz az esélyünk parkolóhelyet találni. Ezek, a mini kocsik valóban eltörpülnek a mai családi autók méretei mellett, ám méreténél és kiváló manőverezési képességeinél fogva rengeteget segíthetnek az állandósult forgalmi dugók enyhítésében, esetleg azok megszüntetésében is. A kisautó mindezeken felül jóval nagyobb biztonságot is nyújthat a benne ülők számára, hiszen a hidraulikus alváz például karambol esetén is rugalmasabban reagálhat az ütközésekre, de maga a karosszéria is masszívabb anyagból lesz kiképezve. A sofőrt, illetve a mögötte helyet foglaló utasát a mai Forma-1-es versenyautókat idéző biztonsági rendszer fogja védeni. A Bath Egyetem tudósai által Clevert-nek elkeresztelt, Smart-utánzat fogyasztása is nagyságrendekkel csekélyebb lesz mai társaikénál, környezetbarát, földgázüzemű motorja, pedig szinte hogy csendesen végzi a munkáját. A tervezők szerint egy ilyen autó fenntartása mintegy ötödannyiba kerül, mint a ma megszokott modellek esetében.
A fejlesztők remélik, hogy még az idei év végére piacra dobhatják a Clevert első sorozatát.
Napautók versenye
Ha Ausztráliában a nyár közepén, az országúton meglátnak egy belső sávban zümmögő csészealjat, már fel sem figyelnek rá. Arrafelé a nyári UFO-invázió teljesen megszokottá vált, csupán a turisták kattogtatják lelkesen fényképezőgépeiket, abban a hiszemben, hogy földönkívüli eszközöket láttak.
Pedig erről szó sincs. Sok-sok egyetem és kutatólaboratórium csapatai által épített, napcellákkal felszerelt jármű indul az Ausztráliában évről-évre megrendezendő versenyen, a World Solar Challenge-n. A futamon kizárólag a központi égitestünk sugarai által hajtott járművek rajtolhatnak, és ezeknek kell helyt állniuk a Darwin-Adelaide, mintegy 3010 kilométer hosszúságú távon.
Az évek során, egyre fejlettebb és hatékonyabb technikával felszerelt gépkocsik bukkannak fel ezen a versenyeken. A fejlődés dinamizmusát jelzik az olyan járművek megjelenése, amelyek már a 100 kilométeres álomhatár is átlépték és azt képesek voltak hosszú távon is tartani.
A legutóbbi győztes a Nuna II fantázianévre hallgató, valóban futurisztikus külsejű kisautó lett, amely a napfényes időben minden eddigi próbálkozásnál remekebb hatékonysággal használta fel az égből áradó energiát. A kis járgány 30 óra, 54 perc alatt ért a starttól a célvonalig. A napelem cellák manapság még nem nevezhetőek túlságosan gazdaságosnak, ám mind az Európai Űrkutatási Hivatal, mind a NASA és számos egyetem szorgalmasan dolgozik egy olyan megoldáson, amely segítségével valóban annyi energiát használhatunk fel, amennyit a cellák elnyelnek. Mindenképpen bíztató jel az, hogy amíg a korábbi versenyeken a mezőny nagy részének fel kellett adnia a küzdelmet, ezúttal mind a 22 indulónak sikerült célba érnie.
Forradalom most! Terjeszd a Tudást és légy nyitott! Készülj fel a Z napra! A változás közeleg
