Nekem: Puccini Pillangókisasszonyának nagyáriája (Un bel dì, vedremo...).
És most nem kinevetni érte, mert már évek óta ez, és számomra igen fontos, személyes kötődés fűz hozzá! Ráadásul csak monofon csengőhang, és olyan halk, szegény, hogy néha meg se hallom, ha csörög, de most már nem válnék meg tőle. Mondjuk elég nehézkes is lenne, mert se hangszerkesztő nincs a telefonomon, se WAP-előfizetés nincs már, se adatkábelem, amivel át tudnék rá gépről tölteni, és még a memóriája is olyan pici (valami fél, vagy egy mega...), hogy nem fér rá, szinte semmi... De ezek mondjuk egyáltalán nem zavarnak, mert a telefonáláson, SMS-ezésen és reggeli ébresztésen kívül másra úgyse használom.
Serbia is like Nokia: each year a new model, and it's getting smaller.