Lehet, én vagyok primitív, de ilyenkor, amikor az állatvédelemről prédikálnak egyesek, akkor mindig az jut az eszembe, hogy előbb tanuljuk meg védeni és emberi körülmények közé juttatni az (ártatlan) embereket, és amikor mindenki egy elfogadható szociális létminimum szintjére jutott (ami soha nem fog bekövetkezni...), akkor gondolhatunk az egyéb állatokra.
Ja, és miért csak a gerincesek ellen elkövetett kínzás számít bűnnek? Ki jelent fel, ha összetaposok egy fél bolynyi hangyát, vagy letépek egy csomó virágot, csak úgy heccből? Pedig nem is kártékony élőlények ellen követtem el, ráadásul nem is a saját tulajdonomról volt szó. Mert tudtommal a kutyáknak nincs lelkük, hogy emberszámban kezeljük őket.
(Természetesen mindez nem azt jelenti, hogy én egy vadbarom vagyok, aki mindennap kidob egy háziállatot az ablakon, vagy támogatnám az effajta hozzállást a tőlük való megszabadulással kapcsolatban; csak azt nem értem, ha egy ilyen történik és kiderül, miért kell ezen annyira megütközni és vérben forgó szemekkel bosszúért kiáltani, egy olyan világban, amikor a háborúk és gyilkosságok mindennapossá váltak.)
Serbia is like Nokia: each year a new model, and it's getting smaller.
