Ha majd a saját gyerekednek esik neki egy kutya határozottabban - mégha játékból is -, sztm a vér fog megfagyni benned, s sztm kurvára le fogod szarni, hogy a kutyának mik az ösztönei...
Nagyon nem mindegy - márcsak érzelmi szempontból sem -, hogy téged bántanak, vagy a gyereked...
Ezért nem egészen jó az a megközelítés, hogy mi volt, amikor Te hibáztál és a kutya valamit nem a legjobban reagált, ami ugyan természetes. Sztm nem lehet egy mérlegre tenni, egy 1x éven aluli gyereket és egy kutyát viselkedésben, hogy ki hibázott meg kinek mik az ösztönei.
"Vagy rosszul volt nevelve"
Ez pedig sztm egy rohadt nagy kockázati tényező.
Mert mi van, ha Te végig abban a tudatban élsz, hogy a kutyád a legjobb barátod, remekül nevelted, eddig semmi incidens nem volt, de erre a hibára szar dolog ám a 3 éves gyereked testi épsége árán ráébredni (k*vára függetlenül attól, hogy a gyerek hibázott vagy sem - bár egy 3 éves gyereket felelőssé tenni bármiben is... már nem azért).
És a megoldás az, hogy tizenx éves kor alatti gyerek mellé nem való kutya. Ennél humánusabban nem lehet biztonságosan megoldani.
A demokrácia egy helyen található meg az egész Világon: A szótárban.
