A Ubisoftnál elég hamar rájöttek, hogy a 2006 végén megjelent Rayman spin-off igazából csak a hagyományostól gyökeresen eltérő irányítással rendelkező platformokon ér valamit. Így aztán nem csoda, hogy a folytatást csak a Nintendo két gépére kezdték fejleszteni, és Wii mellett DS-re került a boltokba. Cikkünk megírásához az előbbi platform próbáltuk ki a játékot.
Míg az első rész esetén még csak ismerkedtek a fejlesztők a Wii két részből álló kontrollerének újszerű lehetőségeivel, mostanra elmondhatjuk, hogy elsajátították annak minden csínját-bínját, és segítségével további remek ötleteket valósítottak meg a folytatásban. Emellett pedig a Rayman Raving Rabbids kisebb-nagyobb buktatóival is szembesültek, és ezek nagy részét orvosolták, hogy a játékosok szórakozása minél felhőtlenebb legyen.
Az új epizód Föld körüli utazásra invitálja a játékosokat. A főgonosz szerepét betöltő nyulak ugyanis a keretsztori szerint világuralomra törnek, főhősünk, Rayman pedig álcát öltve közéjük férkőzik, hogy megakadályozza sikerüket. De míg az előző epizódban még ő játszotta a főszerepet, és egyszemélyes játék során vele kellett teljesítenünk a feladatokat, mostanra gyakorlatilag egy lett a választható karakterek közül. De ez nem is baj, a nyulak úgyis sokkal mókásabban néznek ki. Az első rész talán legnagyobb hibája az volt, hogy ahhoz, hogy többen játszhassunk egy-egy minijátékkal, előtte mindenképpen az egyszemélyes sztori-módban el kellett jutnunk a megfelelő szintre, ehhez pedig mindenképpen sikeresen kellett teljesítenünk adott számú feladatot. Nos, rájöttek a fejlesztők, hogy ezt így nem szabad, a Wiit ugyanis inkább a közösségi játékra találták ki, és most multiplayerben is szinte minden azonnal a rendelkezésünkre áll, sőt, többen játszva oldhatunk fel egyes dolgokat.
A sztori mód gyakorlatilag a világ különböző részeire történő utazást jelent. A helyszínek: USA, Dél-Amerika, Európa, Ázsia és a Trópusok. Egy-egy ilyen "út" alkalmával az adott területhez tartozó kilenc játékból ötöt kapunk véletlenszerűen, de szerencsére ha még van olyan, amit nem játszottunk, az mindenképpen bekerül ezek közé. Sajnos a játékok száma az első rész több mint hetven darabjáról ötvenre csökkent. A minijátékok ezúttal is a kontroller igen változatos használatát igénylik. Például a moziban vetítés közben a Remote-ot fülünkhöz fogva telefonálhatunk, a felügyelő tanár megjelenéséig, majd minél gyorsabban kell nyomkodnunk az A gombot, hogy mi küldjük el a legtöbb SMS-t. Egy másik játékban egyre magasabb szendvicseket kell egyensúlyoznunk pincérként az étteremben, a Wii Remote megfelelő döntögetésével. Szintén mókás játék a patakban mosás, amikor a két kontrollerrel olyasmi mozgást kell imitálnunk, mintha valóban a szennyesünket próbálnánk tisztára varázsolni, közben ki-kiemelve a vízből az alsóneműt, megnézve, hogy elég tiszta-e már. Az első rész táncikálós játéka ezúttal kicsit átalakult, és egy négytagú együttes tagjait irányíthatjuk (attól függően, hányan játszunk). A Remote és Nunchuk lecsapása mellett van, hogy körkörösen kell a kontrollert mozgatnunk, vagy felváltva csapkodnunk vele minél gyorsabban.
A lövöldözős rész ezúttal nem került bele a fő játékmódba, az inkább extraként szerepel a Rayman Raving Rabbids 2-ben. Megvalósításában is eltér az előző résztől: a Mad Dog McCree és hasonló interaktív filmekhez lehet leginkább hasonlítani, ugyanis a valóságban rögzített filmek szolgálnak háttérül, és ezen jelennek meg a rajzolt nyulak. Kicsit egyszerűsödött az irányítás, mivel az újratöltéshez már nem a Nunchukot kell megrántanunk, csak az A gombot megnyomni. Újdonság viszont, hogy ezúttal már ketten is nekiindulhatunk a nyulak kiirtásának, egymás elől rabolva el akár a találatért járó pontokat.
Ahogy egyre jobb eredményeket érünk el az utazások során, úgy válnak elérhetővé újabb és újabb ruhadarabok szereplőink számára. Ezek segítségével tetszésünk szerint alakíthatjuk a multiplayerben általunk használt nyúl és Rayman öltözetét. Ráadásul ezen ruhaneműk között számos igen mókásat is találhatunk, például az Assassin's Creed főhősének, Altairnak csuklyás köpenyét. A random mód mellett utakat pedig mi magunk is összeállíthatunk, a már lejátszott minijátékok közül összeválogatva kedvenceinket.
Míg a fejlesztők végre erősebben koncentráltak a Rayman Raving Rabbids második epizódjában a multiplayer aspektusra, sajnos a minijátékok számának csökkentése valamelyest csökkentett a folyatatás értékén. Ettől függetlenül 3-4 játékos esetén igen kellemes kikapcsolódást tud nyújtani, ahogy azt az alábbi, a játék tesztelése során rögzített videón is talán látni lehet.
A video vágása a Pinnacle Studio Ultimate 11 szoftver segítségével történt.
