Azok kedvéért, akiknek nem jött át a videóteszt humora, álljon itt egy hagyományos (sablonos? unalmas?) ismertető is a Shadow of Mordorról.
Az első, ami a játékkal kapcsolatban szemet szúrhat, az maga a cím: hol marad A Gyűrűk Ura jelölés, miért csak Középfölde: Mordor árnyéka? A készítők bevallottan nem akartak belemaszatolni az eredeti történetbe, így inkább A hobbit és A Gyűrűk Ura közötti időszakból Szauron visszatértét Mordorba próbálták játékba önteni – persze ettől függetlenül igyekeztek tisztelettel bánni a történettel, ami sikerült is. Én nagyon remélem, hogy a fejlesztők elérik céljukat, és a játék alapján még többen kedvet kapnak a könyvek elolvasásához és/vagy a filmek megtekintéséhez. Akik pedig már kívülről fújják a legendát, számukra is érdekes háttérinformációkat tartogat a Shadow of Mordor. Pár ismerős arccal is összefutunk – például azzal az illusztris csibésszel, aki a videótesztet összehozta... :D De a történetről nem is szeretnék többet elárulni, mert nem kenyerem a spoilerezés... ;-)
A következő dolog, ami megragadja figyelmünket, az természetesen a grafika. Lehet, hogy van ennél szebb is, de az vitathatatlan, hogy a filmek által lefektetett alapokat kiválóan továbbviszi – gondolom, ebben nem kicsit a Warner is benne van. Mordor nem épp közkedvelt turistacélpont, így sok földrajzi látványosságra ne számítsunk, de azért lesz itt mit nézelődni. (Bár ha őszinte akarok lenni, nem bántam volna, ha a játéktér kicsit nagyobb). És ha már a külcsínnél tartunk: a zene mesterien dolgozik a játék alá, és a színészi munka is dicséretet érdemel. És amit az előzetes hírekben olvasni lehetett, hogy mekkora gépet igényel a játék maximális grafikán: nos, bár a helyzet közel sem olyan súlyos, mint amilyennek akkor hinni lehetett, de az is tény, hogy kell a kraft alá – főleg a HD textúracsomag telepítése után.
Ami a játékmenetet illeti, az első pár kardcsapás után azonnal egy szuperhős ugrik be: Batman. A Monolith gyakorlatilag egy az egyben lenyúlta az Arkham-sorozatból ismerős harcrendszert. Mivel a WB Games érdekeltsége az is, így gondolom tudatos döntés volt – és egyet is értek ezzel. A Batmanben tapasztalt pofozkodásnak megvan az a hatalmas előnye, hogy nagyon könnyen elsajátítható, ugyanakkor az igazi finomságait akkor mutatja meg, ha kellően elmélyedünk a részletekben: kombók, ellentámadás, kitérés stb. Finoman, de rá leszünk kényszerítve erre az elmélyülésre, mert ahogy egyre magasabb rangú orkokat kell elintéznünk, a kihívás is növekszik Ugyan Talion, a gondori kósza, akit irányítunk, halhatatlan, de ha lecsapják, akkor a legközelebbi lidérctoronyban éled újjá, legyőzője pedig erősödik. És ezzel elérkeztünk a legnagyobb újításhoz: a Nemezis rendszerhez. Az orkok ugyanis hierarchiába rendezetten töltik mindennapos életüket Mordorban – és persze egymással is folyton küzdenek. Így aztán aki legyőzi a másikat, az erősödik, és esetleg magasabb rangot kap. Ha mi ebbe belerondítunk, azaz nekiállunk kekeckedni valamelyikükkel, akkor ennek két kimenetele lehet: vagy lecsapjuk, és akkor ott üresedés lesz egy ideig, vagy ő csap le minket, és így erősebbé válik – akár annyira, hogy feljebb küzdje magát a ranglétrán. Ami még egyedibb ízt a dolognak: aki már megölte Taliont, emlékezni fog rá, és a következő találkozáskor ezt nem rest az orra alá dörgölni... Szenzációs! És ha még azt is elárulom, hogy az összes ork véletlenszerűen generált fizimiskával, (khm) ruházattal, névvel, erősségekkel, gyengeségekkel rendelkezik – nem fogunk tudni sablonok mentén játszani. A játék elég hosszú, ráadásul elég sok mellékküldetés is akad, hogy még feljebb tápolhassuk kószánkat, de én azt is megértem, ha valaki azt mondja, kicsit túl sok a gyakás így, és emiatt talán picit monoton. Azért tegyük hozzá, hogy sunnyogva is sokat elérhetünk, nem muszáj a küzdelem közepébe ugrani mindig, ott az íjunk is, az állatvilág néhány tagja is hathatós segítségünkre lehet, illetve a környezet is tartogat kiaknázható lehetőségeket.
Mondanom se kell, engem A Gyűrűk Ura rajongóként a Middle-earth: Shadow of Mordor teljesen levett a lábamról. De még ha objektíven is kéne megítélnem a játékot, akkor is azt mondanám, hogy a Nemezis rendszer miatt egy igencsak változatos és érdekes akciójátékot kapunk, némi szerepjáték-beütéssel. Kard ki kard, hadd hulljon a férgese!
