Life is Strange: Before the Storm – Brave New World és Hell is Empty

A Life is Strange talán nem volt tökéletes, de mindenképpen a jobb kalandjátékok közé sorolható, legalábbis az utóbbi évek termését nézve. A látványvilág mellett a történet is érdekesen alakult, ráadásul a játékmenetet megspékelték időmanipulációval, szóval ez is szórakoztató volt. A Square Enix nem akarta, hogy a rajongók megfeledkezzenek Arcadia Bayről, de sajnos a Dontnod stúdiójában készülő Life is Strange 2 még meglehetősen távolinak tűnik. Ezért egy új csapatot, a Deck Nine Gamest kérték fel, hogy készítsenek egy előzménytörténetet. Ez lett a három (plusz egy) epizódos Life is Strange: Before the Storm. Nemrég megérkezett a harmadik, befejező epizód is, így pont került Chloe és Rachel kalandjára.

Az első epizódról a megjelenésekor már meséltem, így most csak dióhéjban foglalnám össze az abban történteket. A lázadó korszakát élő tini, Chloe belógott egy koncertre, ahol azonban néhány keményfiú miatt balhéba keveredett. Ebből az iskola egyik legnépszerűbb diákja, Rachel húzta ki, akivel másnap meglógtak a suliból, hogy együtt töltsék a napot. Így kerültek meglehetősen közel egymáshoz, az pedig csak a játékosok döntésén múlik, hogy ebből végül mi kerekedik ki. Az viszont biztos, hogy sikerült az egész várost és annak környékét veszélyeztető erdőtüzet gyújtaniuk...

Egy ilyen délután után természetesen hol is folytatódhatna a történet, ha nem az iskola igazgatójánál. Ez a jelenet nagyjából a társadalmi megkülönböztetés, a diszkrimináció és kivételezés, valamint az előítéletesség szinonimájaként írható le. Az igazgató nagyjából egy semmirekellő bajkeverőnek látja Chloe-t, aki lényegében menthetetlen, és jobb eltávolítani az iskolai közösségből. Cserébe azok a gyerekek, akiknek szülei szorgosan pénzelik az iskolát, szentek és sérthetetlenek. Tök mindegy, hogy az első epizódban lényegében ezekről derült ki, hogy csalnak, és akár tettleg is bántalmazzák iskolatársaikat. Az semmit sem számít, de persze Chloe lógása felfüggesztést ér, bizony...
Így folytatódik hát a Life is Strange: Before the Storm, de persze ez valahogy Chloe-t kevésbé zavarja, mint az, hogy anyja lassacskán teljesen a zsarnoki David befolyása alá kerül, aki ráadásul oda is költözik hozzájuk. A dolgok tehát nem festenek túl jól, nem is csoda, hogy a lány szökésre adja a fejét... Persze aztán minden még bonyolultabbá válik, az események pedig néhol egészen váratlan fordulatokat vesznek.

A második epizód, a Brave New World, valamint a harmadik, a Hell is Empty igazán nem sok újat tud felmutatni az elsőhöz képest, legalábbis játékmenet terén. Az abban megismert mechanizmusok működnek tovább, vagyis időnk nagy részében sétálgatni, közben elmélkedni fogunk, mindenfélét olvasunk, naplót írunk. Amikor épp nem chaten diskurálunk mindenkivel, jöhetnek az eseményeket előrelendítő dialógusok. Ezek szolgálnak a történet elágazásaiként is, ugyanis gyakran attól függ a cselekmény további alakulása, hogy mi mire mit reagálunk. Emellett pedig továbbra is a viták jelentik az egyetlen érdekesebb játékelemet. Ilyenkor Chloe szópárbajba kezd valakivel, amit csak úgy nyerhetünk meg, ha odafigyelünk, az illető mit is mondott nekünk, majd azt kiforgatjuk, míg végül már nem tud mit reagálni. Persze az is könnyen lehet, hogy mi maradunk alul, ilyenkor máshogy alakul tovább az adott szitu.

A Life is Strange: Before the Storm továbbra is egy egyszerű, de nagyszerű kalandjáték. A műfajt nem reformálhatja meg, hiszen újat nem is mutat semmilyen téren. A látványvilág az első játék miatt adott volt, ahogy a világ és a szereplők egy része is. A játékmenet picit olyan érzést hagyhat az emberben, mintha a fejlesztőknek vagy ötlete, vagy bátorsága nem lett volna innovatív megoldásokkal kísérletezni. Sebaj, a hangulat önmagában is elég erős ahhoz, hogy végigjátszásra ösztönözzön. Ehhez rengeteget tesznek hozzá a remekül összeválogatott zenék, valamint a szinkronszínészi játék is. Egy közelmúltbeli kalandjátékos tesztem, a Black Mirror esetében épp azt róttam fel a készítőknek, hogy a színészek hajlamosak voltak túljátszani a szerepüket. Itt szerencsére ilyesmiről szó sincs, mindenki hitelesen hozza a karakterét. Akik továbbra is könnyen megszerethető sztereotípiák szereplők. A Life is Strange: Before the Storm pedig egy jó példa arra, hogy a kevesebb néha több, vagyis néha egy teljesen földhözragadt sztori is tökéletesen elég a szórakozáshoz.