Valahogy úgy érzem, megállt az idő a WRC sorozat kapcsán. Hogy ez most mennyire jó vagy rossz, azt értelemszerűen a cikkben próbálom körbejárni, ugyanakkor mielőtt belevetném magam a részletes elemzésbe, időzzünk el egy picit ezen a kérdésen. Adott egy pici, alig 150 fős francia fejlesztőcsapat, amely a sportjátékokra jellemző módon igyekszik évről évre hozni egy új játékot. Nyilván nem tudja felvenni a versenyt egy Codemastersszel (az EA Sportsról nem is beszélve), de azért láthatóan igyekeznek – még ha ez kicsit soványkának is tűnik a nagy sportfranchise-okkal összehasonlítva.
Mit is jelent mindez az idei WRC játékot nézve? Leginkább azt, hogy alapvetően egy finomhangolás benyomását kelti az egész. Persze meló van dögivel mögötte, csak épp messze nem látványos. Kezdjük a karrierrel: gyakorlatilag ugyanazt kapjuk, mint tavaly, csak értelemszerűen az idei csapatokkal (a Junior WRC kategóriától kezdve a WRC 3-on és WRC 2-n át a „rendes” WRC-ig) és versenynaptárral, köztük az új észt, horvát, belga pályákkal. És ennyi: gyakorlatilag ugyanazt a félig menedzser, félig versenyzős miliőt kapjuk, amit az évek során megszoktunk.
Ami pici változás van, az az, hogy részt vehetünk néha 50. évfordulós eseményeken, amiket így feloldva utána külön is játszhatunk. Ez az 50. évforduló igazából majd csak 2022-ben jön csak, az idei a 49. világbajnokság, de gyaníthatóan a WRC-licenc átadása a Codemastersnek siettette meg a dolgot. Emellett maradtak a megszokott egyéb módok is.
A tesztpéldányt PlayStation 5-re kaptam, és eléggé felemás érzéseim voltak játék közben. Grafikai opciókból hármat is kapunk, azonban a minőséget előtérbe helyező beállítás sem eredményez igazán szép látványt (sajnos). Ahogy az előző részeknél is írtam, messze nem a grafika az erőssége ennek a sorozatnak – viszont így, 2021 tájékán már igazán lehetne annyi betyárbecsülete a készítőknek, hogy mondjuk nem klónokat raknak be a közönségbe. A képeken is látszik, mennyire idétlenül festenek (bár meg kell hagyni, a ‘70-es évek stílusát sikerült belőni – egy retro szakaszon mentem ugyanis), és sajnos száguldozás közben is könnyen ki lehet ezeket szúrni. A balanced beállítás hoz 60 fps-t 4K felbontáson, és egész minimális kompromisszummal jár. A 120 fps módot viszont csak azoknak tudom ajánlani, akiket nem zavar a szinte barlangrajz szintjére visszabutított megjelenítés... A hangokról pedig már tavaly és tavalyelőtt elmondtam mindent, idén a helyzet itt is változatlan.
Ami viszont kellemesen fejlődött, az a fizika. Komoly kijelentést teszek: felnőtt a Dirt Rally 2.0 szintjére, bár megelőzni nem tudta. Az autó remekül érezhető, kormánnyal terelgetve pontosan azt csinálja, amit várunk tőle (illetve amit a valós fizika is diktálna), a tapadási viszonyokat tökéletesen visszaadja – és gamepaddel is végre élvezetes vezetni, még kikapcsolt segítségekkel is. Nem tudom, hogy mennyi köze van ehhez a DualSense sajátos képességeinek, de teljesen le vagyok döbbenve. Persze kekeckedhetnék, hogy az adaptív ravaszok erejét lehetne picit feljebb tolni (leginkább a féknél), de a haptikus force feedback meglepően informatív és részletes.
Megéri beruházni a WRC 10-re? Nos, itt visszakanyarodnék az első mondatomra: hiába ez a pár újdonság és kisebb fejlesztés, valahogy megállt az idő a Kylotonn sorozatában. Gyakorlatilag harmadszor kapjuk meg majdnem ugyanazt, önálló játékként, ehhez mért árazással. Ugyanakkor ez a 10-es bír a legtöbb tartalommal, méghozzá nem is kevéssel. Ha ehhez még hozzávesszük a remek fizikát és a kiváló irányíthatóságot, az autósportok szerelmesei nem csinálnak rossz boltot a játék megvásárlásával.
A tesztpéldányt a játék hazai forgalmazója, a magnew biztosította.
