A Double Dragon széria még 8 bitben kezdte pályafutását. Először a játéktermekben hódított, majd a nagyszobában oszthattuk a pofonokat a Nintendo első rendszerén. Végigugrált a hardvereken a ’90-es évek közepéig, majd a fejlesztői kivonultak a bizniszből, így sokáig parlagon maradt a cím. Néha aztán felélesztették egy-egy remake formájában a következő 25 évben. Ebből személyes kedvencem a 2012-es Double Dragon Neon volt, amely egyfajta paródiája is az egész franchise-nak. A 2D alapformulából emlékeim egyszer lépett ki a sorozat, még Xbox platformon, és maguk a régi bábák is próbálkoztak egy kvázi folytatással úgy 5 esztendeje (Double Dragon IV, nem lett túl jó). Az újabb hiátus után végre eredetinek tűnő játékot kapunk a legendás ikerpárral a főszerepben, akiket sok más szereplő is elkísér a pofozkodásban.
Városkánkat több bűnbanda tartja rettegésben, amelyeket a polgármester módszeresen kíván eltakarítani. Erre a küldetésre kéri fel a tesókat, hogy vegyék elejét a káosznak. A négy bandát tetszőleges sorrendben számolhatjuk fel, a választásunk függvényében lesznek erősebbek a végére hagyott bűnözők (hosszabb pályaszakaszok, erősebb főnökök). Az irányítható karakterek közt található természetesen a BimmyBilly és Jimmy Lee, valamint a korábbi részekben megmentésre szoruló Marian. Utóbbi egy pisztollyal fogja szórni az áldást, és talán a leghasznosabb figura az összes közül. Az utolsó harcos a kezdő négyesből Matin bácsi, aki a fiatalokat korábban a szárnyai alá vette, mellesleg a seregben szolgált, és egy bazi nagy pajzsot cipel a hátán, amit nem rest használni akár támadásra is. Kettő hőst vihetünk magunkkal, ketten játszva pedig fejenként két főt. A figurákat bármikor leválthatjuk, ha tele van a speciálistámadás-mérőnk, így a másik pihenve életerőt nyerhet vissza.
A játékmechanika egyszerű: egy sima támadás gombbal csépeljük a nyomorultakat, ami kombóvá érik. Támadni a levegőbe felugorva is tudunk, a korábban tárgyalt mérőnkkel pedig háromféle spéci mozdulat csalható elő, ami szinte minden esetben halálos csapásként muzsikál. Ezeket akár külön gombokkal is aktiválhatjuk, nem kell szerencsétlenkedni az irányok nyomva tartásával, és ez merőben megkönnyíti a dolgokat.
Rouglite-ként aposztrofálták a játékot, ami egy beat ’em up esetében nagyon érdekes választás. Minden szakasz végén választható egy kis erősítés, amit az összeharácsolt pénzecskénkből vásárolhatunk meg. Ha négy emberkével indultunk, akkor a bankból ügyesen kell gazdálkodni, mert közös a lé. Ha teljesen meghalnánk, vagy végigvisszük a történetet, akkor ezek a fejlesztések elvésznek, egyedül a pénzecskénkből nyert zsetonok maradnak a zsebünkben. És hogy milyen arányban kapunk ilyen zsetonokat, az a kampány elején beállított dolgoktól függ. Kezdhetünk több vagy akár kevesebb életerővel, agresszívebb ellenségekkel, permadeath móddal stb. Így a váltó is kedvezőbb vagy jóval gyengébb lesz.
Az elnyert zsetonokból grafikákat, zenéket, valamint új harcosokat vásárolhatunk a boltban. Ezek a sztoriban szembejövő kisebb és nagyobb bossok lesznek, akik teljesen eltérő stílusban és képességgel operálnak. Ez adja igazából a szavatosságot, valamint az eltérő pályaszakaszok. Nem is gond, ha változatosabban tudunk játszani, mert egy–másfél órába kerül a játék végére érni, és ebbe beleszámoltam az opcionális 5. helyszínt is.
A zenék marha jók, sok visszaköszön a korábbi epizódokból. Az animáció direkt a régi stuffokat idézi, de modernebb grafikai megvalósítással. Egyszerű a játékmenet, és ha jól játszunk, akkor mindig tele lesz a pocakunk az egyszerre kiütött 3-4-5 ellenségnek köszönhetően, amit még a narrátor is megfűszerez egy-egy óbégatással, és nyerünk valami fincsi kaját. A pályák rendben vannak többnyire, néha előfordul gyengébb tervezés, ahol nem tudunk gyorsan haladni (vertikálisan nem működik a futás), de mindig találhatunk valami jópofaságot a területeken. Az ellenfelek is változatosak, a bossharcok pedig ötletesek, stílusosak.
A hosszúra nyújtott című új Double Dragon epizód, a Double Dragon Gaiden: Rise of the Dragons a műfaj, valamint a széria kedvelőinek tetszeni fog, jó pár végigjátszás erejéig örömüket lelhetik benne. Egyedül vagy társsal egyaránt kellemes szórakozást nyújt, ha beruházunk rá.
