Manapság hajlamosak vagyunk elfelejteni, hogy amint az amerikai rajzfilmek, úgy az animék is fokozatosan fejlődtek és változtak az évtizedek során. Azok az animék, amelyek most futnak, csak nyomokban emlékeztetnek azokra, amelyek a '90-es, '80-as vagy épp a '70-es években születtek. Az indie League of Geeks stúdió csapata vélhetően éppen ez utóbbi korszakok meséin nőhettek fel. Mert jelenleg is készülő játékuk, az early accessben már elérhető Jumplight Odyssey nem is akarja titkolni, hogy az olyan animékből merített ihletet, mint például a Star Blazers. És mivel manapság újra divat tycoonokat, túlélőjátékokat és roguelike játékokat fejleszteni, adja magát, hogy valami ilyesmi készüljön egy feltörekvő indei stúdiónál.
A Jumplight Odyssey egyelőre tehát csak korai hozzáférésben érhető el, ami azért érezhető is rajta. A játék kétféle játékmódot kínál: követhetjük az előre megírt sztorit, vagy belevághatunk az űr felfedezésébe mindenféle kötöttség nélkül. Akár így, akár úgy döntünk, nagyon fontos, hogy előtte végigtalpaljuk az oktatórészt, mert bizony anélkül nagyon hamar el fogunk veszni a tennivalók sűrűjében.
A történet mindjárt egy elég kilátástalan űrcsatával indít: a zutopán flotta megjelenik egy meseszép bolygó mellett, aztán dacára minden próbálkozásnak, először széttépi a védők flottáját, majd egy halálsugárral a bolygót is elpusztítja. A zutopánok élén a gaz Voltan admirális áll, akinek vélhetően valami elég mélyen gyökerező gyűlölete lehet ellenségei iránt. A lényeg, hogy a bolygó elpusztul, a flotta elpusztul, végül mindössze egyetlen űrhajó, az SDF Catalina marad úgy, ahogy épségben, fedélzetén Euphora hercegnővel. Mivel az otthonuk halott, az ellenség pedig még mindig rájuk vadászik, jobb lelépni a környékről. De mit lehet ilyen kétségbeejtő helyzetben tenni? Szerencsére van a népnek egy legendája egy bizonyos Örök bolygóról. Irány oda, hátha ott majd jobb lesz!
A Jumplight Odyssey voltaképpen az SDF Catalinán játszódik, a játékosok pedig Euphora hercegnőt fogják alakítani. A feladat pedig abból áll, hogy az űrhajó ügyes-bajos dolgait kell irányítani, menedzselni, miközben igyekszünk épségben eljutni a már említett Örök bolygóra. Persze ez meglehetősen összetett probléma, hiszen az űrhajó számtalan ponton megsérült, nincs is túl jól felszerelve. Szerencsére viszont a legénység sértetlen, így kezdődhet a javítás és bővítés, no és persze közben maga az utazás is.
A sztori mód, benne az igen fontos oktatórésszel szépen végigvezet minden ránk váró tevékenységen. De miről is van itt szó? A szokásos tycoon és túlélő kihívásokról. Menedzselni kell a legénység munkáját, új helyiségeket kialakítani célirányosan bizonyos tevékenységekhez, nyersanyagokat felkutatni és begyűjteni és megetetni az űrhajó malacát, mert olyan is van, bizony. A játék, bár témája egészen komolynak is mondható, nem igazán veszi komolyan saját magát. Oké, nem kell Two Point jellegű komikumra gondolni, de eleve a vizuális megvalósítás is elég könnyed.
A feladataink viszont elég szerteágazók, így még az oktatómód kipörgetése után is könnyű lesz köztük elveszni. Ráadásul az űrhajó is elég nagy, több fedélzettel, és nem segít a helyzeten az elég bénán működő kamerakezelés. Ez jelenleg egyértelmű gyenge pontja a játéknak, de mivel még csak korai változatról van szó, még nem törnék pálcát miatta felette. Vannak egyébként ötletes részletek már most is. Ilyen például, hogy minden helyiséget el kell látni saját kapcsolószekrénnyel, kvázi rá kell kötni az űrhajó központi hálózatára. Amíg ez nincs meg, addig se világítás, se mesterséges gravitáció nem lesz bennük. Így is lehet ugyan mozogni, de átlebegni sokkal lassabb lesz, mint átfutni. Plusz nyilván áram nélkül semmi sem fog működni.
A legénységet több szakterületre (katonák, kutatók, karbantartók és mérnökök) be lehet osztani, mindegyik más-más tevékenységekért felelős. Mivel a létszám eleve véges, fontos lesz ügyesen egyensúlyozni a különböző területek közt, hogy mindegyik megfelelően le legyen fedve. Emellett nem névtelen bábokat utasítgatunk, a legénység tagjainak személyisége van, ebből kifolyólag a hangulatuk is folyton változik. Erre is oda kell figyelni, hiszen a jó morál elengedhetetlen a hatékony működéshez.
Érdekes részlet a riadószint is. Optimális esetben a zöld szinten minden normálisan működik, sárga szinten mindenkinek készenlétben kell állnia, vörös szinten pedig már a védekező, támadó feladatok élveznek prioritást. A magenta szint az űrhajót érő külső behatolás esetén él, ilyenkor a katonák a hajón belülre koncentrálnak, a többi személyzet pedig menhelyekre vonul. Végül a fekete szintet csak nagyon szűkös időkben kell bevezetni, hiszen ez az ellátmány szűkítését jelenti.
Összességében nem ígérkezik rossz játéknak a Jumplight Odyssey. Maximálisan megvan benne a potenciál, hogy egy izgalmas és kihívásokkal teli túlélő-tycoon űrhajómenedzser játék legyen. Vannak abszolút érdekes ötletei, illetve a vizuális megvalósítás kifejezetten erős oldala. Már most látszik, hogy a vezetett sztori mellett a sandbox módból is sokat ki lehet majd hozni, ráadásul később lesznek benne más kapitányok (más képességekkel) és más űrhajók is. Ugyanakkor egyelőre még nagyon félkész hatása van. Sok a kidolgozatlan részlet, hajlamos is az összeomlásra. A grafika sem indokolja azokat a framerate-dropokat, amelyek előfordulnak, illetve a korábban már említett kamerakezelésen is célszerű lenne még csiszolnia a készítőknek. De ha ezek a részletek a helyükre kerülnek, egy remek játékká válhat a Jumplight Odyssey.
