Egészen meglepődtem, hogy a Rise and Fall of an Empire még csak az első kiegészítője a Strategic Command WWII: War in the Pacificnek, aztán rájöttem, hogy ez utóbbi igazából csak tavaly jelent meg. Mentségemre legyen mondva, hogy jelenleg öt darab, egymásra megtévesztésig hasonlító játék fed le egy viszonylag szűk 80 évet (rendszerint átfedésekkel) a Strategic Command-szériában, így ember legyen a talpán, aki egyből belövi, hogy melyik DLC melyik játékhoz tartozik.
Visszakanyarodva tesztalanyunkhoz, a DLC – nomen est omen – a Japán Birodalom utolsó nyolc évét mutatja be hat új, aprólékosan kidolgozott kampányban, mindezt megannyi stratégiai döntéssel (alapítsunk-e bábkormányt egy kínai provinciában?), egyedi szabályokkal, és rengeteg történelmi háttérinfóval. Ahogy eddig is mindig, döntéseinkkel alaposan eltávolodhatunk attól, ami a valóságban történt, még ha sokszor eléggé egyértelmű, hogy mit is kell tennünk. Ez persze felfogható afféle extra nehézségi fokozatnak: nem feltétlenül szükséges elkövetnünk ugyanazokat a történelmi hibákat, mint elődeink, de lehetőségünk mindenesetre van rá.
A hat hadjárat közül négy történelmi és kettő fiktív. Utóbbi kettő természetesen a „Bukás”-hadművelet (Operation Downfall) két „alhadművelete”. Az „Olimpia”-hadművelet a szövetségesek Kjúsú-sziget ellen invázióját mutatja be, míg a „Korona” a Honsú-sziget és végső soron Tokió ostromát eleveníti meg. A négy történelmi kampány közül az első az 1937-es Marco Polo-hídi incidenssel és a Kína elleni totális háborúval kezdődik, amelyben az elképesztő számbeli fölényben lévő, ám a végletekig széttagolt kínaiak harcolnak a sokkal jobban felszerelt és kiképzett japánok ellen. Az 1942 nyári kampány a Japán Birodalom hatalmának csúcsán adja át a kormányrudat – támadhatunk Midway felé, mint a valóságban, de akár lerohanhatjuk Ausztráliát és Indiát is (nekem előbbi sikerült, utóbbi nem).
Az 1944-es Imphal-Kohima–kampány a brit-indiai harcokat mutatja be Burmában – ha esetleg valakinek nem lenne róla fogalma, azt megnyugtatom, hogy még Nagy Britanniában is „Forgotten Army”-nak hívják az itt harcoló, emberfeletti teljesítmény produkáló brit 14. hadsereget. Az 1945-ös Okinawa-kampányban a háború egyik legbrutálisabb csatáját játszhatjuk újra kamikaze egységekkel, kommandósokkal, és még a híres Yamatót is irányíthatjuk. Természetesen minden kampány egyedi szabályokkal rendelkezik, és szokás szerint a strategy guide elolvasása nem opcionális, hanem kötelező.
Megszámolni sem tudom, hány DLC-t teszteltem a Strategic Command-sorozatból, de érzésre ebben van eddig a legtöbb munka, és ennek megfelelően remekül szórakoztam vele. A térképek rendkívül részletesek, a történelmi háttérinfók érdekesek, a játékmenet pedig pont annyira addiktív, mint bármelyik másik epizód esetében. Akinek megvan az alapjáték, annak mindenképpen érdemes beszereznie – de azért lassan jöhetne már egy hidegháborús Strategic Command is. :-)
