Mi is mentünk volna, de szerencsére a gyerekek inkább az esti filmet választották, meg azt mondták, hogy inkább tvben nézik a tüzijátékot, mert nagyon hangos. Én utálom a tömeget, de ha a gyerekem meg szeretné nézni a tüzijátékot, akkor kiviszem.
A szülői felelősség onnantól kezdődik, hogy ott mennyire tud valaki figyelni a gyerekére, és akkor még nem számolt a véletlennel.
2 éve a 19-es villamos sineiről néztük, és anyáztunk, hogy mekkora lombja van a fáknak, de ott ritkább volt a tömeg. Elképzelni sem merem, hogy most mi jár a halott kislány apjának a fejében: mit kellett volna máshogy csinálni, merre kellett volna menni. És az az egészben a legszemetebb dolog, hogy nem ő a hibás, tiszta véletlen, hogy pont arra a két emberre dőlt a fa, dőlhetett volna 3 másodperccel később is 3 másikra.
Szóval nem hiszem, hogy azok a szülők megérdemelnek bármilyen pocskondiázást
Egyszerűen csak sajnálom őket, és együttérzek velük.
A pánik meg mindenhol nagy úr, minden másra való tekintet nélkül. Sokat beszélgettünk a feleségemmel arról, hogy mi mit csináltunk volna, ha ott lettünk volna
"We're paratroopers, lieutenant. We're supposed to be surrounded."
