Pánikroham

ez olyan mint ha a hungarocelt kapargatják vagy a táblát körömmel vagy az edény késsel villával ezektől én is a falra ugrok.

Dead Man Walking

Hehe, ha nem félnél a haláltól sztem pánik roham sem alakulna ki Mert amint kialakul el is múlik, mert nem esel pánikba a fulladástól. Persze lehet, hogy ez rohadt nagy fasság, de azért egy tanács Bár nem baj az, hogy van életkedved Sztem nekem csak ezért nem volt még Mert eléggé sok nálam is a szorongás, sőt szinte állandó, de valahogy nem tudok félni a haláltól (van amitől félek, de eléggé kevés dolog )... Régebben nekem is voltak egyébként fulladásos rohamaim, de nem voltak komolyak Mostanában akkor nem kapok levegőt, hogyha szivacsot dörzsölnek valami ruhaanyaghoz Attól a hangtól szó szerint fulldokolni kezdek és azzal meg is lehet kb ölni

Az élet egyetlen rendes metaforája a szalonna!

Muszájnak érzem megnyitni a topicot. Reggel olyan rohamom volt, hogy azt hittem meghalok. Alig kaptam levegőt, alig tudtam mozdulni, remegtem meg minden. Bevittek bátyámék dokihoz, ahol megállapították, hogy idegösszeroppanás-szerű rohamom volt a sok felgyülemlett idegesség, félelem, feszültség miatt. Srácok, ennyire még soha életemben nem ijedtem meg, valami olyan szinten nem volt önkontrollom, hogy félelmetes. Most kb2-3 hétig gyógyszereket kell szednem(különféle nyugtatók stb),m semmi alkohol és hasonlók. szerencsére már kissé megnyugodtam.

- legrosszabb dolog: nem kaptam levegőt, és azt mondta az orvos hogy nyugodtan próbáljak kicsiket lélegezni. Hát képzelhetitek... Az a halálfélelem ami akkor volt, az leírhatatlan. Még visszagondolni is félelmetes, nemhogy átélni..(

Jah, sok c-vitamint kell szednem és sok kalciumot. Nem tudja valaki miben van sok kalcium?

horrorgeeks.blogspot.com