Idéznék (nem az egész mondatot,mert az nagyon hosszú, itt a főszereplő visszaemlékezik hogyan rabolták ki egy sirrabló sírját):
"...a rothadás, a növényzet és olyan nehezen megmagyarázható dolgok szagára, melyek messzi mocsarakból és tengerekből fölszállván keveredtek össze leheletfinoman az éji széllel; és ami a legrosszabb volt, egy óriási kutya távoli, mély zengésű ugatására, amit nem is láttunk, s a hangját sem hallottuk tisztán.Megborzogtunk, amikor meghallottuk ezt az elmosódott ugatást, emlékezvén a parasztok meséire, kik évszázadokkal ezelőtt pontosan ezen a helyen leltek rá arra az emberre, akit mi most kerestünk, valami leírhatatlan fenevad karmai és fogai által széttépve és szétmarcangolva."
És addig volt otthon teljes csend amíg nem olvastam azt hogy hallják a kutya ugatását...tényleg teljes csend...és ugyan abban a pillanatban mikor olvasom azt a részt,elkezd ugatni távolról egyetlen-egy kutya...hát megijedtem,kinéztem az ablakon,kicsit abbahagytam az olvasást.A kutya is hamarosan abbahagyta.Olvastam tovább, 1 oldallal később idéznék megint:
"Ugyanúgy hihettük azt is, amikor másnap hazahajóztunk Hollandiából, hogy halk, távoli ugatást hallunk a messzeségből, egy óriási kutya hangját.Ám az őszi szél oly borúsan és panaszosan sóhajtozott, hogy ebben sem lehettünk bizonyosak."
És itt megint kezdtett el ugatni egyetlen-egy kutya, gondolom nyílván való hogy azonnal letettem a könyvet,elmentem aludni,és az is nyílvánvaló hogy alig tudtam aludni...rohadt ilyesztő volt így város szélén,éjfél felé...
In the grim darkness of the far future there is only war.
