ölnétek embert?

Bár a jelenlegi kulteurópai körben rendkívüli módon nem illik erről beszélni, abszolúte igazad van: nagy nehezen sikerült a feje tetejére állítanunk az evolúciót azzal, hogy jelenleg minden genetikai hulladék életben marad, azok, akik pár száz, ezer éve meghaltak volna. Ez önmagában nem is lenne probléma, azonban ezek tovább fognak szaporodni, s ez viszont már baj, hogy a selejtes génjeiket továbbörökítik. Persze jó kérdés, hogy hol a határ: az asztmás is lehet, hogy meghalt volna párszáz éve, a szívproblémákkal küzdő is-és a szellemi fogyatékos is. Semmilyen szinten nem vonnék e felsorolt példák közé egyenlőség jelet, s a határ meghúzását még csak latolgatni sem akarnám. Azonban annak finoman szólva is kétes hatásain alighanem nem kell sokat gondolkozni, mint amikor überliberális agyhalottak kieszközölik, hogy ugyan, az elmegyógyintézetekben az ápoltak ne kapjanak fogamzásgátlót, mert ez sérti a személyiségi jogaikat. Szaporodjanak és sokasodjanak, dacára annak, hogy az utódaik is sanszosan éppen olyan felhasználhatatlan selejtek lesznek, min ők maguk. (A fő probléma nem az efféle intézetek körüli hercehurca, hahem a kevésbé súlyosan fogyatékosok szaporodása, aminek régebben gátat vetettek, lévén egyszerűen vagy kinyiffantak félúton, vagy pedig a falu bolondjának semmiféle lehetősége nem volt gyermeknemzésre.) A selejtes genetikai állományuk pedig csak nő és nő az adott társadalmon belül, tenni pedig senki nem tesz semmit. S bár ez is messzemenőkig szalonképtelen, de pár éve genetikusok megállapították: az, hogy a III. Birodalomban elkezdték szépen-lassan szanálni, és sterilizálni a fogyatékosokat, rövid távon semmiféle eredményre nem vezetett volna. Azonban több száz év alatt alighanem már kézzelfogható eredményei lettek volna ennek.

A témához is hozzászólva: azzal értek egyet, amit pada is mondott: ha a szeretteimet bántanak, magamat ismerve megtalálnám az utat arra, hogy az illető(k) fájdalmas véget érjenek. Mindez persze mentalitás kérdése: egyik jogász ismerősöm anyja pszihológus, aki tizen egy-két éve hosszú iddig kezelt egy embert, akinek a fiát valami úton-módon sikerrel szúrkálták halálra a helyi cigányok. Az illető ezek után pszihológushoz járt, hogy fel tudja dolgozni a traumát. A cigányok ellen viszont nem tett semmit. Ez számomra tökéletesen érthetetlen, és megérthetetlen dolog: a nélkül, hogy az ember sci-fi-be menő rambózásra gondolna, mindennek megvan a maga módja, a „felakasztotta magát a cellában” és a „börtönverekedésben leszúrták”-tól kezdve a „véletlen baleset áldozata lett”-el bezárólag. De hogy valamit tenne, és elintézne az ember, az evidencia. De az emberek többsége birka, ami a társadalom egésze szempontjából jó. Az egyén szempontjából már kevésbé.

Egyáltalán nem, mivel - meglepetés következik - a civilizált világban a csupasz fizikai erőnek nincs komolyabb jelentősége, ezért az emberiség fejlődésének szempontjából abszolút nem szükséges a 2 méteres fekáknak megtaposni a kvantumfizikusokat vagy költőket.
Mellesleg a szelekció folyamatosan működésben van, mégha olyan népszerű is ennek az ellenkezőjét állítani. Persze, 800 éve nem maradt volna életben egy mozgássérült vagy egy halmozottan fogyatékos. De a körülmények változnak, ezért ma nem az számít életképesnek, aki egy évezreddel korábban. Magyarul aki életben van, az életképes, aki meghal, az nem.
Ne akadjunk már le ott, hogy annál "tökéletesebb" egy ember, minnél több társának tudná adott esetben kitépni a szívét félkézzel!

i tell it like it is, cause im a bold figure

Alapvetően a társadalom azon az elven működik, hogy te nem "ölsz" meg senkit, ezért téged sem "öl" meg senki. Persze ez így rohadtul nem működik, de alapvetően jó gondolat.
Mondjuk, ha jobban belegondolok, ez nem a természetes szelekció teljes hiányát jelenti???

Death to the infidels!