Texasi progresszív metálban utazó banda. Sok újat nem nyújt az album. Tipikus progmetal ének (ami engem igazából sokkol, pláne mikor sztreccsgatyós visításba kezd
), masszív riffek, rengeteg szóló. Alapvetően harmóniákra fektetik a hangsúlyt nem a zenei "agyalásokra"....amolyan neoklasszikus megközelítésben tolják......vagyis nagyon nem fogott meg. Kivéve a címadó nótában a basszeres kiállós rész(....az nagyon állat!), meg a Prelude to Madness című zongorás-szólógityós tétel.
Symphony X, Dream Theater rajongóknak biztosan ütni fog, mert a hatásuk jelen van szinte minden nótában.
"...mert egyszerre művészet ez, meg egyszerre terápia!"
