Egyébként a film igen jó. Bár az eleje számomra egy kissé uncsi volt. Persze elfogadom, hogy meg kell ismerni valahogyan a szereplőket a későbbiekhez. Még a rombolás eleje sem igazán tetszett, például a szoborfej lezuhanását nagyon erőltetettnek tartottam. Onnantól kezdett bejönni igazán, hogy visszafordultak a leomlott hídtól, és különösen miután különvált a kis csapat megkeresni a csajt.
A sztori és a sztorimesélési technika is remek. Ahogy a régi, felülírt felvétel maradványai beleszövődnek az újba, amikor tekergetik a szalagot. A vége meg egészen zseniális. És az is nagyon jól van így, hogy nem tudunk meg többet a lényről és az események alakulásáról. Bár azt azért meg kell jegyeznem, hogy néhány kérdés felmerül bennem ezzel kapcsolatban. Például furcsa, hogy Rob mobilja secperc alatt lemerül, a videókamera meg annak ellenére sem, hogy világítással és éjszakai üzemmóddal nyomatják folyamatosan...
És még a kamerakezelésről kell szólnom. Nekem ez volt az első ilyen végig amatőrfelvételt szimuláló filmem. Pontosabban nem, mert a South Parkban volt egy ezt kifigurázó rész, és én eléggé szerencsétlen módon pont a paródiáját láttam először a technikának, amit akkor persze még nem igazán értettem. Na, mindegy most már. Azt olvasom, hogy egyesek számára hányingert keltő ez a stílus. Nos, én egyáltalán nem lettem rosszul tőle, nekem csak szimplán fárasztó volt egy idő után az ide-oda kapkodott kép. A filmet viszont ettől függetlenül tudtam élvezni.
Serbia is like Nokia: each year a new model, and it's getting smaller.
