Prometheus

Az Avatar jóval kevesebbet vállalt, mint a Prometheus. Az csak egy színes-szagos mesefilm némi környezettudatos, Gaia-elméletes cukormázzal leöntve, nem több egy kellemes vasárnap délutáni guilty pleasure-nél. A Prometheus ennél sokkal több akar lenni, és sokkal több is benne a potenciál, de a nagy cél eléréséhez egy kicsit összeszedettebb forgatókönyvre és kevésbé karaktergyilkos vágásra lett volna szükség. (De félre ne érts, egyáltalán nem rossz film.)

Viszont ebben a hasonlatban az az érdekes még, hogy az Avatarnál is folyton ment a rinya, hogy mi az az unobtanium, miért olyan fontos, miért emberszerűek a na'vik, miért olyan faék egyszerűségűek a karakterek, itt meg minden ehhez hasonló problémára az a válasz, hogy "ez szőrszálhasogatás", "ez nem számít", "tanulj meg szórakozni", "nem látod át az összképet".

A sci-fi meg nem halt meg, a Sunshine egész pofás kis film volt, csak az a cápaugrás nem kellett volna bele.

Akkor viszont ki kell jelentenem, hogy itt meghalt a sci-fi műfaj. Nem hiszem el, hogy egy látványos, érdekes témájú űrhajós sci-fi kérdésében ennyit vitatkoznak az emberek, mikor az Avatar-t, ami egy egyszerű Pochahontas történet agyonöntve egy adag 3D-vel mindenki idoljává vált.

Most jött el a pillanat, hogy a szerdai vizsgám után megyek a moziba...